Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak… (próza)
írott karcsú és hűvös korsókkal, nevető pufók bögrékkel, széles csípőjű menyecske fazekakkal valamint Petru, a havasról midnen szombat reggel bekopogó cserfabozontos oláh legény, egyik vállán a cipővel, azzal fog majd vasárnap reggel az Úr színe elé járulni, de szombaton, másik vállán a botra húzott két bivalytejes kannával csak bocskorosan valamint a mezítlábas és jóistenszakállas koldus, napja hétfő, a vasárnapi ízes maradékért, tudja, hűvösre teszik azt számára a pincében valamint a legénysorosok és az eladó lányok és a magánál korosabbak valamennyien nagyasszonynak szólították Róza nagyanyámat, aki pedig még a szőlőhegyre se járt kocsin, Róza nagyasszony, így szólították szemben, és így beszéltek róla városunk keleti és nyugati felében egyaránt, a megyeháztól egész a cigányszerig az ó-városban, a nyugatitól - ha a Sóspatak, meg a város szülte katona regényíróról elnevezett, fagyalbokrokkal szegélyezett utca össze is kötötte a nyugati fertállyal -, attól mégis büszke külön birodalmat alkotó új-városnak nevezett keletiben, az ó-városban külön rézcsillagos és külön aranykeresztes templommal, külön vízimalommal és nagy kováccsal, külön bíróval és áris- tommal a vétkesek és tévelygők számára, külön oskolával a felcseperedők számára, ahol ő is oktatta fiúknak és lányoknak vegyesen az ábécét, az egyszeregyet, az együgyű áttetsző dallamokat, ámde nem külön várrommal, az csak a súlyos levegőjű ó-városban a keleti részben, az új-város halványzöld Hangájáról a határt nem ismerő, oda lengő, a fejedelmi vár omló köveire pajkosan felszaladó, s onnan a görcsös és rideg kövekről a kőrések komor leheletén megtörő, visszazuhanó gyermekfuvallattal, a megszegett szövetségek, a diadalmas gyilkosságok tudatát még omladozásában is gőgösen sugárzó és elnyelő, majd a vallásszabadság véres mítoszára váltó négyszázados makacs kolosszus, az ünnepélyes kihirdetést ábrázoló kép (megrendelhető aranyozott blondelkeretben, részletfizetési kedvezménnyel a helybeli könyv- és papírkereskedésben) minden egyistenhívő vendégszobájában, alatta a soha el nem olvasott történelmi felírás, és nem külön, hanem egyetlen megfakult vörösmárvány emléktáblával az ó-városban, az árnyas parokhia fehérre meszelt falán, ablakai oly közel a földhöz, hogy az estike- és ánizsfűszeres kertből a hatéves gyermek is könnyen átlépi s ahol a két apró négyszemes ablak között a márványtábla hirdeti Ezen házban szállt meg Petőfi Sándor mielőtt a segesvári csatába indult 119
