Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - Pusztai János: Önéletrajz III. kötet

pébe!” (Nem akármi, kellős közép!). Nyolc évig ette az egészségét. Nyolc évig kisdolgozott befőttesüvegbe. Ezerkilencszázhatvanhét május tizenharmadikán „beütött” a csoda: János kézbe kapta az udvar felőli, a napos szoba kiutalását. Maga rohant a zöldségpiac tájékára, hogy teherkocsit fogjon a Disznó szuette retyerutyájának elszállítására. Segített felpakolni. A hátra maradt szeméttel, kosszal már nem is törődött. Az írósággal, irodalommal azonban annál inkább. Bajor Andor némely megjegyzését visszaidézve: az Illés szekerén „művészileg jobb, mint a megjelenés fázisában lévő Bálint Tibi-regény, (hozzávetőlegesen: az Önkéntes rózsák Sodomábanról lehetett szó), de a mondanivaló szempontjából negativista.” Jánosban ettől „meg-megállt az ütő”. Bejegyezte naplójába: „Május 16. A romániai magyar irodalom - jelen pillanatban - olyan, mint a szegények szaloncukorja; selyempapírba csomagolt kenyérbél.” Rövidesen Herédi Gusztáv és Veress Zoltán mutatkozott Nagybányán. Herédi a Korunknál, Veress az Utunknál dolgozott. Teljes gőzzel, iparként „űzték” az irodalmat; írtak, szerkesztettek. Herédi: Amáliát az egyik felszabadító hős az istállóban sarokba szorította, puha alomra fektette, magáévá tette. Árnál valamennyi ideig visítozva tiltakozott, de aztán rájött: azért visí- tozik, mert a dolog jólesik neki. Úgy érezte, eddig állandóan csak fázott, cid- rizett abban a kutya, kizsákmányolós világban, most meg ő is oda férkőzhetett a népek tűzforró, közös sparheltjéhez. A felszabadító hős fáradhatatlan fűtőmesternek bizonyult. (Novella). Kutyafalván a legtisztább önkéntesség elvét érvényesítve megalakult közös gazdaság milliomossá vált. Ezután próbálják hangoztatni a gaz angol-amerikai imperialisták, a revansvágyó német nácik, valamint Tito láncos kutyái, hogy a Béketáborban csupa csupasz ülepű népségek tengődnek. Röviddel ezelőtt kaptuk a hírt, miszerint Macskafalván befejezték a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Tehát: még egy szocialista falu a szocialista falvak egyre szélesedő palettáján. A falu végén, mihelyt letérünk az országűtról, a közös libalegelő (szünnapokon: labdarúgópálya) mentén több óriás tábla adja tudtunkra: Macskafalva - szocialista falu. (Riport. Verss Zoltán, a különböző párthatározatok szellemében, különösen a közvagyonra volt érzékeny; több Utunk-oldalt kitevő elbeszélésekben emelte fel szavát a gyárakban, kollektív gazdaságokban alkalmatlankodó osztályidegenek ellen, de Jánost (helyszűke miatt!) ez „momentá” kevésbé érdekli. Inkább versben kópéskodik: Ki szépen olvas, szépen ír. (az most a derék pionír. Büszke KISZ-tag lesz a nyári / szünidőre Panna, Sári. A jeles Jóskát, Jancsit tárt / ölébe fogadja a párt. ( Pionír dal) Elnyílt a barack meg a meggy. / Éljen a munkás Május 1. Nem lesz többé sokadika / Augusztus huszonharmadika. December harminc - kalakánc / a Köztársaság homlokán (c). (Pionír mondó- kák). Meglátogatjuk Vida Gézát, a nemzetközileg is elismert szobrászt, a Mestert, gyere velünk „kedvezettt” kegyesen Herédi Gusztáv Jánosnak. Az ötvenhatos forradalmat és szabadságharcot követően pár évig („Filozófusi végzettséggel!”) holmi gyárban lakatosként dolgoztatták „felettesei”, hogy „tanuljon becsületet”. Tanult is. Megszerette a munkásságot. Nincs szebb, mint satupadon befalni, „befulikázni” a tízórait; a zsíros-hagymás félbarna „román kenyeret”, a parizert, a szalámit, a cigánysonkát, a sült szalonnát, a májpástétomot, a paradicsomos, esetleg olajos halat, miközben a pártalapszerezet titkára az azelőtt napi Scinteia vezércikkéből „szemelget”, újabban: mazsolázik. „Olyan ez, mint az alvatanulás; egyszercsak arra ébredsz, tudós vagy! „Herédi ki1139