Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak
KÉMÉNY KATALIN Sztélé nagyanyámnak a sötétség leányának ölében a világító tojásokkal TEJ - KENYÉR - ALMA Brahma legmagasabb alakja a táplálék, a táplálék neve: Ana - Maja - Kosa (Brhadaranjaka Upanisad) az út elfogyott, a felejtés elfogyott, az emlékezés fala emelkedett és tövében hördült a feneketlen, a világtalan mélység - a mérhetetlen, és nem különbözött az a mértéktelen, a mértéket szabó magastól (dönthetetlen és elszakíthatatlan a vágyakozás hídja innen oda — onnan ide, a vágyakozás hídja a mértékre - a mértékszalag átszakítására) és nem különbözött az a mindeneket életre ébresztő, a mindenekben felvillanó hangtól - hang és fény és szó - tiszta, súlytalan - az emlékezet, múltat, jövőt a jelen űrtestébe porlasztó teljes - tündöklő tükörfal és tövében ered a kezdetnélküli, a végnélküli, a nyugovást nem ismerő ív, a füzér, láncszemei az éhség vájta üregek, láncszemei a fellobbanó nevek, a vágyakozás innen oda - onnan ide, várakozás önmagára - arra - aki más, a nem különböző, akinek névtelen neve az idő esőcseppjeit árasztja, a nevek hangcseppjeit pengeti, neveit ontja, oszlatja, rothasztja, szárítja, elnyeli kimeríthetetlen az éhség adománya haladt a hídon át, nem egyéb az, mint az angyal hajszála, nem egyéb, mint vonulásának sugara, sugarainak fonata, nem egyéb, mint az angyal éneklő neve - erős az a híd - haladt párhuzamban nevének angyalával - de ki különböztette volna meg őket egymástól? 1101
