Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Varga Imre: Ahonnét jöttem, ott most háború van - Beszélgetés Balázs Attilával
felvetni, ha nem is tudom szép sorjában megoldani őket. S van egy túlnyomó- részt értelmesnek, ha nem is örökösnek - ameddig az én örököm szól, ha szól még egy darabig-, tartalmasnak tűnő, részben rajtam, jórészt külső körülményeken múló, egyszóval: munkám a rádióban, amely körül szintén sok felesleges hülyeség gyűrűzik, főleg olyan emberek miatt, akik teljesen idejét múltnak tekintik az irodalomnak, egyáltalában az egész művészetnek nevezhető, megfoghatatlan, legalábbis nehezen utolérhető, tegnapból áthagyományozódott reflexekkel szó szerint nehezen tetten érhető valamit. Zsigerből gyűlölik. S ez nem új, de fokozódni látszik az egyre ütődöttebb, kisstílűségében zabolátlanabb intoleranciában. Valamiféle neokretenizmusban, amelyik itt nem művészeti irányzat. Bár az lenne, csak! S még mindig füstölök? Ráadásul tudok inni is, közben. Főleg este. És ugyancsak közben aggódom sokakért, köztük magamért is. Hajnaltájt elmegyek aludni, miközben egyik utolsó gondolatom általában ez: ha tényleg abbamaradna a háború, az nem oldana meg mindent, ami nehézségként a fentiekből kiviláglott, de azért... azért egészen biztos, hogy könnyebb lenne. Lehet, ez egy utolsó illúzió. Mindegy, miért. Szeretnék még valami nagyon helyénvalót, jót írni. Reggel felköhögöm. Nem felejtem el. Még emlékszem lendületek jóérzésére. Mindentől függetlenül. Ugye, van itt még szemernyi optimizmus? Ami rajtam is múlik, meg nem is. Mindenképp rengeteg: is. Balázs Attila Tisztelt Olvasó! Varga Imre: Kisebbségből kisebbségbe című, Magyarországra áttelepült írókkal készített interjúit tartalmazó kötete - melynek egyik darabja a most közölt Balázs Attila-bcszélgetés - a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával 1995 Karácsonyára jelenik meg az Életünk Könyvek sorozatban. 1100
