Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 12. szám - Varga Imre: Ahonnét jöttem, ott most háború van - Beszélgetés Balázs Attilával

Lehet, neheztelt is ezért egy kicsit. Mivel szüleim akkoriban még nem tudták, hogy egy kis Amerikában élnek, inkább nyomorogtak, mintsem dáridóztak volna. A házban sokan laktak, mindenkinek megvolt a maga négyzetmétere. Ide kellett engem is bepréselniük. Amikor egy kissé megerősödtem, mentő ötletként kihelyeztek gyakorta nagyszüleimhez tanyára, a Tisza partjára. Az életem így tanyasi világhoz is fűződik. Iskolába Újvidéken jártam, s ott töltöttem időm jó részét, de utaztam is sokat: bejártam Európát és az Egyesült Államokat. Tehát láttam gémeskutat, láttam felhőkarcolókat. Délibábot és délibábos szökőkutakat.-Az egyetemet nem végezted el?- A diploma közelében torpantam meg. Az újvidéki bölcsészkar magyar tanszékén diploma előtt abbahagytam az egészet, mert számomra elképzelhetetlen volt, mit kezdek egyetemi éveim után egy szál papírral. Sokat rágódtam ezen, komoly krízisben voltam, végül úgy döntöttem, hogy több száz papírt írok tele rendhagyó regény formájában. Fél lépés hiányzott a pedagógiai, valamivel több a fordítói végzettséghez. Figyelmemet regényem nyulai és egyebei kötötték le, az egyetem pedig elúszott. Aztán más írnivalókba kezdtem, az évek pedig sorjáztak, s én egyre távolabbra sodródtam a diplomától. Most már töprenghetek azon, hogy mi lett volna, ha másképp lett volna.- Megbántad ezt a megtorpanást?- Talán igen. Persze, úgy lett volna jó, ha futja erőmből az írásra meg a tanulmányaim befejezésére is. Ilyen értelemben mondom, mert akkortájt az írásban megtaláltam önmagam, s az nem kis dolog. Ma már néha átkozom az írást, de abbahagyni nem tudom. Az írógépemet eddig még nem sikerült elveszítenem, kéziratokat viszont annál nagyobb mennyiségben. Úgyhogy most rekonstruálhatok, ha van rá erőm. Egy egész drámát és prózakötetet veszítettem el itt Budapesten. Kéziratban. Ha lett volna diplomám, az is benne lett volna a táskámban. Ez biztos. Visszatérve Újvidékre és az elmúlt évekre: további gondjaim és megpróbáltatásaim az egyetem után az Új Symposion folyóirathoz fűződnek, ahol nagy botrány robbant ki, az egész szerkesztőséget menesztették az olvasószerkesztővel együtt, aki én voltam. Történt ez Sziveri János főszerkesztősége alatt. Akkora fekete pecséttel eresztettek szélnek, hogy évekig nem kaphattam munkát. A könyveim megjelentek, de jó ideig tilalmas volt a közlésem lapokban, folyóiratokban. Ez egy időre elvette a jókedvem.- Letiltástok a vajdasági politika belső ügye volt?- A Vajdaság akkori helytartói rádöbbentettek bennünket arra, hogy mi közel sem tehetjük azt, amit a hasonló szerb lapok: a hatalomról nem szólhatunk kritikus hangnemben, nem perlekedhetünk vele és nem figurázhatjuk ki. S mivel a Vajdaság magyar helytartói pápábbak voltak a pápánál, a büntetés aránytalanul szigorúra sikerült. Többen is csodálkoztak rajta, de nem mertek szót emelni az érdekünkben. Körülbelül a Mozgó Világ esetével egyi- dőben játszódott le ez a vajdasági színjáték. Bizonyos összefüggések is találhatók a két ügyben, de ez a téma ma már lerágott csont. Csak akkor támad ordítani kedvem, amikr azt az orvost hallgatom, aki kapcsolatba tudja hozni Sziveri János halálát ezzel a ma már jórészt elfelejtett eseménnyel. Sziveri János már beteg volt, amikor az új hatalom nyilvánosan rehabilitált bennünket. Nem sok örömét lelhette benne.

1093