Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Varga Imre: Ahonnét jöttem, ott most háború van - Beszélgetés Balázs Attilával
VARGA IMRE Ahonnét jöttem, ott most háború van BESZÉLGETÉS BALÁZS ATTILÁVAL- Néhány hete az írószövetségi hírlevélből tudtam meg, hogy segítséget kaptál a magyarországi megtelepedéshez. Látom itt, a jóbarátok befogadtak, míg saját lábra nem álltok. Mi űzött el otthonról, s mi vonzott Budapestre? — Mielőtt rátérnék arra, hogy mi űzött el otthonról, ezen az úton-módon is köszönetét mondanék a Magyar írószövetségnek a segélyért. Azonban szükségesnek tartom megjegyezni, félreértés ne essék, én olyan összeget kaptam, ami arra volt elég, hogy átvészeljem a kezdet kritikus szakaszát. Ennél sokkalta többről szó sincs. Mégis nagyon hálás vagyok. Annál is inkább, mivel semmilyen formában sem vagyok tagja a Magyar írószövetségnek. S ez nem is kizárólag rajtam múlott... Egyébként őszintén be kell vallanom, hogy részemről az áttelepülés gondolatának ízlelgetése régebbi keletű, mint a legújabb, esztelen balkáni háború kezdete. Régebben is támadtak ilyen ötleteim, mint minden normális egyénnek életének egy-egy gyötrődő szakaszában. Néha el is mentem távolra, de maximum pár hónapra, aztán visszatértem a Vajdaságba. Visszahúztak a láthatatlan zsinegek. Már kezdtem belenyugodni, hogy ott öregszem meg, amikor elszabadult a nacionalista pokol, s nyoma veszett a józan észnek. Kitört az őrület olyan emberekből is, akikről ezt nem feltételeztem, s ez végül is a távozás irányába billentett. Az egyre véresebbé váló délszláv háború egyértelműen megszilárdította és tartósította elhatározásom. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy nagyon sok ismerősömnek régebben meg sem fordult a fejében a most már nem létező Jugoszláviából elmenni. Sokukkal nap mint nap találkozom itt, Budapesten. De beléjük botolhatnék Szegeden, Hódmezővásárhelyen és Veszprémben is. Netalán Párizsban vagy Londonban, ahol a balkáni tisztikar egyes hadköteles gyermekei úgyszintén megtalálhatók. Nyilván hosszú nyelvtanfolyamokra járnak, mert most hirtelen nagyon fontossá vált az, ami régebben kevésbé mutatkozott fontosnak: jól megtanulni angolul vagy franciául. Egyébként tény, hogy az ún. anyaország határain kívül élő értelmiségi, mondjam így: magyar agyálomány kiemelkedő részére vonzó hatással van Budapest. Ezt természetesnek tartom, mert szerény megfigyeléseim szerint ebben a magyarok nem egyedülállóak. Megesik ez másokkal is. Londontól távol élő angolokkal London, vagy akár szerbiai románokkal Bukarest irányában. 1083
