Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Ivan Colovic: Szerbia a mítoszok tükrében (esszé)
A balkáni etnonacionalisták mai mítoszaiban oly sokat használt szimbólumokról, alakokról és fogalmakról, melyek éppen az egyes nemzetek sajátos kulturális, néprajzi vagy nemzeti identitását lennének hivatva hangsúlyozni, kiderült, hogy valójában egy közös alap - a balkáni mítoszbank - részei. A politikai mítoszok összehasonlításából az is kiderül, hogy egyazon mítosznak két, egymással merőben ellentétes jelentése is lehet. Vegyük például az európai Nyugat és Kelet között tátongó antagonisztikus és áthidalhatatlan szakadékról szóló mítoszt. Ennek ma két változata ismert: az egyikben, a szerb nacionalista tálalásban a Nyugat a korrupció és a rossz megtestesítője („a Rothadt Nyugat”), ugyanakkor Délkelet-Európa népei, elsősorban persze a szerbek a tő- rőlmetszett bizánci kultúra és vallás üde szellemiségének és mérhetetlen gazdagságának letéteményesei; a másikban viszont, melyet a horvát és szlovén etnona- cionalista mítoszgyártók terjesztenek, felcserélődnek a szerepek: „Sötét Keletről” és megváltó, „felvilágosult Nyugatról” szól a történet. A szlovén tudományügyi miniszter 1991 júniusában üzenetet küldött a világ tudósaihoz, amelyben Szlovénia Jugoszláviából való kiválásának legfőbb indokaként a kultúrák inkompatibilitását nevezi meg: „erőszakos, romlott keleti-bizánci örökségről” beszél az egyik oldalon, és „szerény, dolgos nyugati-katolikus hagyományokról” a másikon, és leszögezi, hogy e két kultúra nem férhet meg egy államközösségben. Hányadán is állunk akkor? Ha ma a politikai mítoszokról beszélünk, jogos az elvárás, hogy ejtsünk egykét szót a realitásokról is, bár nem vitás: a mítoszok is részei a valóságnak. Igazi erejük éppen abban rejlik, hogy egyetlen, minden gyanún felül álló, szent realitásként tüntetik fel magukat. Ezért oly nehéz és veszélyes vállalkozás megkérdőjelezni a mítoszokba bódult ember előtt egy-egy mítosz igazát. Ennek ellenére tisztában kell lennünk vele, mennyiben fedik egymást mai etno- nacionalista mítoszaink más országok hasonló mítoszaival, és hogy amazokkal együtt mennyire rugaszkodnak el a modern világ politikai és kulturális valóságától. Ez utóbbi kérdésre Hobsbaum angol történész, a Nemzetek és nacionalizmus c. ismert könyv szerzője a következőket válaszolja: „Ebben a világban, ahol talán tízegynéhány ország állíthatja magáról a száznyolcvan közül, hogy polgárai bármilyen reális értelemben egyetlen etnikai vagy nyelvi közösséghez tartoznak, az efféle homogenitás megteremtésére irányuló nacionalizmus nemcsak hogy nemkívánatos, de nagy mértékben önpusztító is.” A mítosz kritikájának határai Ezt a politikai mitológiát ott kell bírálatnak alávetni, ahol szükségessé vált a politikai és társadalmi élet racionális kritériumainak visszaállítása. Ez nem azt jelenti, hogy az irracionalitás minden formáját ki kell lúgozni a társadalomból, hisz ezeknek is megvan a maguk legitim és fontos helyük. Létezik, mint tudjuk, ,jó irracionalitás” is. Napjainkban az irracionalitás és a mítikum kérdése térbeli kérdésként jelentkezik - akalmas-e, megfelelő-e rá az adott hely. Szilágyi Károly fordítása 1082
