Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Ivan Colovic: Szerbia a mítoszok tükrében (esszé)
úgyszólván veleszületett jellemvonásává, monopóliumává kiáltják ki, értelemszerűen ugyanezt a népet szólítva fel egyszersmind arra a messiási feladatra, hogy más, efféle isteni kegyelemben nem részesült népekre is kiterjessze azt. Márpedig egy tekintélyes akadémikus éppen ilyen veleszületett szabadságról ír a szerbséggel kapcsolatban: „Ha egyáltalán van értelme olyasmiről beszélni, bogy minden nép magában hordoz afféle legmélyebb hitvallásként valamiféle eszmét... akkor ki kell mondanunk, hogy a szerb népre mindenekelőtt és leginkább a szabadság eszméje a jellemző, hogy a szabadság a szerbség számára lételem, alapvető jellemvonás és mindennél erősebb mozgatórugó, s bogy a szabadság nevében, ennek zászlaja alatt szállt harcba mindannyiszor, viselt el kínt, és halt mártírhalált. És győzött, persze. Méghozzá nem holmi önző érdekekből, hanem az egész emberiség javára...” A szerb már születése előtt is él, sőt meg is hal Az etnikai nacionalizmus mítoszvilágában nincs helyük az egyetemes emberi értékeknek, a generikus emberi identitásnak, de kiszorult belőle egy másik humanista eszme is: a szabad individuum fogalma. Ez a szemlélet mindkét alapvető minőségében, emberi és személyiségi mivoltában is megtagadja az embert. A mindenek fölött álló nemzet önmagában elhanyagolható értékű egyedévé degradálja. Személyneve helyébe nemzetnév kerül, s neki csak annyi engedtetik meg, hogy megtestesítse népét, és osztozzék sorsában. A szerb csak fajtája hajtásaként létezik, tehát megszületése előtt is él, sőt meg is hal. A meghatározó etnikai szubsztancia (vér, gének, hagyomány, etnikai archetípus, lény vagy valami más), amelyből összeállt, örökös kapocs közte és fajtája egésze között, közte és a sok halott, sok meg sem született Szerb között, ő egymagában semmi, hangya, falevél, egyedi halandó mivoltában tökéletesen elhanyagolható valami. „Rigónak mezején születtem én, annak előtte is ott éltem én” - zengi hagyományos tízszótagos verssorban egy ismert pszichiáter. „Mind ott estünk el a Rigómezőn, mielőtt megszülettünk volna” teszi hozzá egy másik igric, egy költő-akadémikus. A kinyilatkoztatás nyelve Az etnonacionalizmus mítoszait már annál fogva is, hogy szent törzsi meséket szőnek, örökigazságokról zengnek, a hagyományok és az ősi népi szellemiség titkos üzeneteit továbbítják, előszeretettel alkalmazzák egy sor olyan sajátos narratív eljárásban, amelyek tökéletesen megfelelnek az ellentmondást nem tűrő, misztikus és ambivalens mítosz természetének. Ezeket az eljárásokat közös néven akár a kinyilatkoztatás nyelvének is nevezhetnénk. Egy szó mint száz, a mítosz eleve kizáija az ellentmondást és a párbeszédet. A balkáni mítoszbank Napjaink mítoszai, melyek Szerbiában, Crna Gorában, Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban (alkalmasint a volt Jugoszlávia egyéb területein is) igencsak elteijedtek, sok vonatkozásukban közös tematika, közös nyelvi- és stíluseszközök változatai. Egymást táplálják és hizlalják, azaz témájuk és megjelenési formájuk nagyjából egyforma, és mindegyikükről elmondható, hogy valójában a másiknak a reinterpretációja (visszája, elferdítése, tagadása). 1081
