Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Ivan Colovic: Szerbia a mítoszok tükrében (esszé)
kering. Az egyik a nemzedékek folytonosságának érrendszere, a másikból pedig az elesett hősök öntözik szülőföldjük, Szerbia testét. Ezért e vérontás helyszíneinek - temetők és hantok, tömegsírok és vesztőhelyek - kivételes szimbolikus jelentőségük van. A nemzet újjáéledésének csírái ezek — eleve önfeláldozáshoz és vállalt halálhoz kötve ennek feltételét -, és gyökerek, melyekkel dédapáik földjéhez kötődik e nemzet. E sírok tehát Szerbia igazi természetes határai. A szerbség mindmáig megőrizte eredeti mivoltát, pedig más népek, lélek- számban, anyagiakban és fegyverekben gazdagabbak, rendre megpróbálták írmagját és lelkét veszejteni. Ebbéli fáradozásaikban a szerbek ellenségei mindig is számíthattak a hálátlan vagy hamis testvérek és szomszédok, valamint a szerb nép árulóinak és hitszegőinek segítségére. Abban, hogy a szerbség mindennek és mindezek ellenére és ellenében is fennmaradt, a sors kezét kell látni, isten akaratát, a szerb keresztet. A szer- beknek sorsukul rendeltetett, hogy kivétel és feltétel nélkül feláldozzák magukat azon értékekért - lélek, szent kereszt, szabadság - melyeket a gondviselés rájuk bízott megőrzésre. Abbeli elkötelezettségükről, hogy a legnemesebb emberi értékeket a világ minden hatalma ellenében is, a legkíméletlenebb harc árán is megvédjék, a szerbek a rigómezei csatában tettek tanúbizonyságot a legegyértelműbben, ezért ezt rigómezei fogadalomnak is szokták nevezni. A szerbek ma is a legritkább és legfontosabb emberi értékek — a szív és a lélek - védelmezői. Az elanyagiasodott, ellélektelenült mai világban, a talmi anyagi jólét és a gyáva pacifizmus civilizációjában a szerbek járnak az élen az egyszerre természetes és szent harcos-ember eszményképért vívott küzdelemben. S ebben a harcban nem félnek a haláltól, mert halál nélkül nincs nemzeti feltámadás sem. A szerbség harca a mai, természettől elrugaszkodott élet minden megnyilvánulási formája ellen irányul, a természetellenes vegyes házasságokban, a kozmopolita és demokrata szellemű, degenerált és egészségtelen városokban, a többnemzetiségű országokban - köztük a nemzetek olvasztótégelyeként el- hirhedt Amerikában - folyó faji, vallási, nyelvi keveredés ellen. Szerbia ma csak azért szálka az uzsorás, ateista, sátáni, a népeket új világrendszerbe kényszerítő nemzetközi hatalom szemében, mert a szerb büszke nemzet, mely egészséges és természetes alapokon nyugvó államot akar teremteni magának, olyat, amelyben minden szerb együtt lesz, szerb földön, egy államban, egy vezér zászlaja alatt, egy vallás kebelében, egy nyelvet beszélve, egyetlen szerb írásmódot alkalmazva, egyetlen szerb gondolat szálait szövögetve tovább. 1079
