Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 12. szám - Ivan Colovic: Szerbia a mítoszok tükrében (esszé)
IVAN ÖOLOVIÓ Szerbia a mítoszok tükrében Az alábbi szöveg egy márciusban megtartott belgrádi tanácskozáson elhangzott előadás rövidített változata. (A rövidítést nem a fordító és nem a szerkesztőség eszközölte.) Amai Szerbiában uralkodó politikai és társadalmi helyzet megértésének egyik lehetséges kulcsa kerül a kezünkbe, ha elmélyedünk egy kicsit a térségben feléledt politikai mítoszoknak, azok közül is a jelenleg legelterjedtebbeknek, az etnikai nacionalizmus mítoszainak tanulmányozásában. Mint a mítoszoknál általában, a szerb etnonacionalista mítoszoknál sem volna kimondottan hálás, módszertanilag helyes eljárás az egész kérdéskört néhány egybehangzó mitikus eszmére vagy a világosan körülhatárolható fogalmak katalógusára szűkíteni, hisz a mitikus megnyilvánulásokra éppen a töredékesség, a képlékenység, az ambivalencia a jellemző. Ne feledkezzünk meg róla: a mítosz mese, méghozzá egyszerre kendőző és elvakító mese. Ennek ellenére megkísérlek most egybefogni néhányat a szerb etnonacionalista mitikus mesék legszembeötlőbb toposzai közül. Valamennyire érvényes persze, hogy csak ehelyütt, csak „kísérleti” feltételek között ilyen kitapintható, csak itt áll logikus kapcsolatban egymással, a szövegek valóságában természetesen nagyobb a szóródásuk. Szerbia a mítoszokban A szerb nép ősidők óta szerb földön él. Ez a föld a teste. A Neretva a szerb vérrendszer ütőere, a Drina a szerb gerinc vagy légcső, a folyó két partján húzódó bosnyák és szerb hegyek a tüdőszárnyak. Ez a népével egybenőtt föld élő szervezet, minden szerbnek szülőanyja. A szerb nemzet a legősibb a világon, tőle származik az összes többi nemzet. (Ugyanez a helyzet a szerb nyelvvel is.) De egyszersmind a legifjabb, legfrissebb nemzet is, mely magában hordozza az egyetemes, vagy legalábbis az európai újjászületés csíráját. Ez azért lehetséges, mert ez a nemzet kívül él a történelmi időn, a visszafordíthatatlan történelemfogyasztáson. A szerb az örökköntartó jelenben él, egyszerre fiatalon és öregen, a holtak, élők és szü- letendők örök gyülekezetében. Az anyafóldhöz való kötődése azért ilyen erős, a szerb nemzedékeket - a szerbséget - összekötő szálak azért ilyen tartósak, mert a közös, az összetartó szubsztancián, a szerb véren nem fog az idő. Ez a vér kettős rendszerben 1078
