Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - Gömöri György: Békássy Ferenc levelei Noel Olivierhez

olyan fennköltek. Nem tudom, hogy viselkedjem, amikor szembesülnöm kell velük.

Irigyellek táborozásaidért és minden egyébért. Vajon Zilliacus1 2 3 4 ott volt az O. B. (Old Bedales - a volt Bedales-diákok) találkozón? Lehet, hogy most Skóciában vagy éppen - Lyttonnal.5 De nem - hiszen elküldted Lyttont egy kontinentális körútra; találkoztam is vele Budapesten. Remek kocsiban ült, vastag szivar volt a szájában és integetett nekem. (Magas volt, rőtszakállú és előkelő; spanyol kámzsa volt rajta, fülbevalók és osztriga-szerű szempár - vajon lehetséges, hogy a Lyttonok fajtája elteijedt széles e világon?)

Igazából tele vagyok lelkesedéssel a magyar írók iránt, de ezt itt nem merném bevallani. Olyan különös dolog nálunk az irodalom.

És torkig vagyok az angol irodalommal. Utálom azt a teuton szokást, hogy az irodalomra rátelepszik az élet. Az egyetlen fajta könyv, amire pillanatnyilag gondolni tudok, francia; remek emberek, akik el tudnak szívni „une cigarette sur le Golgotha (ou bien l’Olympe) en contemplant quelque couchant aux tous inédits”,6 bár az is igaz, hogy a végén római katolikusok lettek.

És most Jane Austint kell olvasnom. Az „Emmát”. Borzasztó, hogy ilyeneket kell csinálnom. Miért tűrik el ezt a szerzőt az emberek? Tele van erénnyel, meg szellemes is, de azért!!!

Mindent összevetve azt hiszem az idén én is éppen annyit aludtam, mint más (bár az álmaim drámaiak). Néha vannak tiszta pillanataim - mint most is — de ilyenkor meg undorítanak az emberek; és nem tudok az életükre gondolni - hiányzik belőlük a tisztesség. De ugyanakkor az érzéseim annyit változnak; nem érdemes mindre emlékezni.- Üdvözlöm mindazokat, akiket még este tízkor (most), ami nálam a mélypont, még most sem találok undorítónak.

A te Békássyd.

Letarolt, elpusztított Sennyét hagytam magam után. Miután megkaptam és mielőtt elolvastam volna a leveledet, jégeső esett. Másfél hüvelyknyi átmérőjű (kb. 4 centiméteres) jégdarabok zuhogtak. Tíz percig tartott az egész. Már az első percben, mintha ágyúval lőtték volna, betört az összes ablak; a tető jó pár hüvelykkel lejjebb csúszott mindkét oldalon, széles repedést hagyva a tetőgerincen; pár embert, aki kinn dolgozott a mezőkön, hordágyon kellett utána hazavinni. A fák lombtalanok, letaroltak, kérgük hosszú csíkokban lógott a fákról. Afóld tele volt letépett lombokkal, gyümölccsel, tetőpalával és roncsokkal — mindez melodrámaian hangzik, de szörnyű volt és megzavart és haragos méltatlankodást keltett bennem.

A leveleket Gömöri György fordította

Jegyzetek Békássy (2) leveléhez

1 Békássy Elemér lánya, Ferencnek vele egyidős unoka- testvére. 1907/8-ban zenét és keleti nyelveket tanult a Bedalesben. 1965-ben halt meg.

2 Maurice Henry Hewlett divatos angol író valamelyik könyvéről van szó, vagy a „The Forest Lovers” vagy a „Pan and the Young Shepherd” c. gyűjteményről.

3 Ifr. Samuel Johnson (1709-1784) költő, esszéista,

irodalomtudós. Az ö nevéhez fűződik az angol nyelv

nagyszótára, amely először 1755-ben jelent meg két

fólió kötetben, s amely roppant erudícióról és műveltségről tanúskodik.

4 Konni Zilliacus (1894-1967) finn születésű angol politikus. 1909-12 között Bedales-diák, később a Yale egyetemen végzett. A második világháború után ismert munkáspárti képviselő.

5 Lytton Strachey.

6 „egy cigarettát a Golgotán (vagy az Olimposzon), miközben még senki által sem látott naplementéket szemlélnek”. Az idézet szerzője nincs megadva, de az valószínűleg André Gide, akiért Békássy más leveleiben lelkesedik.

1035