Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Gömöri György: Békássy Ferenc levelei Noel Olivierhez
Békássy Ferenc levele Noel Olivierhez (2) O-Barok, 1913. szeptember 5-én Kedves Noel, miattad próbálok kifogásokat találni magamnak (bár egyetlenegy sincs; én már csak ilyen vagyok) - bárcsak egy olyan levéllel tudnám viszonozni leveledet, amilyen a tiéd volt. Most Bárokról írok; itt él Flóra1 és én már vagy tíz éve nem jártam nála. 0 nagyon megváltozott (felnőtt; magabiztos lett; már nem félszeg), de én önzőbb vagyok, mint általában, nem bánom, milyenek az emberek mindaddig, amíg törődnek, de nem törődnek túl sokat, velem. Flóra felolvasta nekem regényét („Dies Veneris” a címe) és persze komoly írónak tekinthető. Nekem nagyon tetszik a könyve, mert annyira természetes és benne az emberek érzelmileg jól vannak ábrázolva (másszóval mindenfélét éreznek és ez nincs nagy kihatással arra, hogy mi történik az életükben és kapcsolataikban - amit Te is mondtál, általában az emberekről). Ezek olyan erények, amelyeket nem szokás elvárni egy első regénytől, amit 19 éves korban ír az ember! Elmenekültem Sennyéről. Amióta eljöttem a rózsák közül, mindennap fáj a fejem. Ez nagyon megalázó és még beteg sem voltam, de nem volt erőm semmihez. Élveztem az életet (a szünetekben; délelőtt 11-től délután kettőig), aztán pár napig forróság volt és ide-oda úszkáltam a folyóban, küzdve az árral, vagy vitetve magamat lefelé és pirosra sülve a napon. Találtam egy köynvet tele unalmas történettel - a szerző Hewlett2 - bár tündérekről szól. H. egy jómódú és érzelmes kopasz angol, aki elég jól tudja, mit jelentenek a tündérek, noha nevetségessé teszi őket. Ez egyébként Tónika olvasmányai közé tartozik - van belőlük vagy két tucat; azok kivételével, amelyeket nem igazán akar olvasni. Flórának van két kisöccse és anyja a feminista mozgalom odaadó tagja, egy vékony, férfias és érzékeny hölgy, aki korántsem fanatikus; tudja, hogyan kell bánni az emberekkel, ismeri őket. Biztosra veszem, hogy itt mindkét oldalról látnak - jobban, mint bárhol másutt. Itt most kezdődik a nyár; olyan meleg van, mintha augusztus első napjaiban volnánk. A táj fenséges: széles fennsík, amely meredek dolomitbércekkel végződik; kusza erdők; búzatáblák; szarvasok; lankás vidék. És tiszta tónusok, és micsoda naplementék! Irodalmi ürüggyel jöttem ide, mondván, hogy meg akarok nézni pár cikket a régi lapokban és ezért fel kell jönnöm Budapestre. (Itt van a közelben.) De csak egyetlen napot töltöttem ott; azóta egyik nap követte a másikat és egyre pocsékolom értékes időmet (június óta nem vettem a kezembe történelem- könyvet) és büszke is vagyok, mert hamarosan súlyos szavakat fogok írni a magyar irodalomról és annyira Dr. Johnson-módjára viselkedem3, amennyire lehetséges, egy ökör meggyőző erejével érvelve (Flórával olyan jól kijövünk, mintha csak mindig együtt lettünk volna. Ez, mondhatnám, az ő érdeme). Eszem, alszom és egyáltalán nem szégyellem magam, de azért nagy zavarban voltam, amikor elő kellett vennem a verseimet és felolvasnom belőlük - mert 1034
