Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Gömöri György: Békássy Ferenc levelei Noel Olivierhez
fáraszt, hogy bármiről gondolkodjam, méginkább az, hogy beszélgessek. De ettől még nem vagyok letört. Meglehet, ez inkább az ár, amit azért fizet az ember, ha bizonyos időszakokban túlzottan aktív és izgatott. Talán jobb lesz, ha beszámolok pár tényről. Sylviával3 titokzatos módon elkerültük egymást Drezdában; de írja, hogy visszajön júniusban és feljön (Cambridgebe) a „májusi hétre”4, így hát gondolom, majd akkor találkozom vele. Justin5 Bad Kissingenben van, Csehországban és lábadozik; mindeddig nem voltam a tudatában annak, mennyire visszaesett betegségébe Nápolyban, de most mégis egészen jól van - elég jól ahhoz, hogy mulasson a csehek szokásain és hogy kizárólag saját magát és még néhány embert tartson figyelemre méltónak. Ezek között a „néhányak” között vannak Cornfordék is;6 és én egyetértek vele ebben, bár a legtöbb cambridgeinek más a véleménye. Talányos ügy ez: nem vagyok képes megérteni, miért van az, hogy Shove, de még Lytton sem tartja sokra őket.7 Valamelyik este átmentem hozzájuk és csak Cornfordot találtam otthon - módfelett megijedtem, mert általában olyan szűkszavú és tartózkodó; azt hittem, mindketten fogunk szenvedni, de aztán úgy hiszem, meg voltunk egészen elégedve az eredménnyel. Jóllehet három órán át beszélgettünk. Most végre látom Maynardot lovagolni8 - ma délután megyünk ki együtt. Ennek nagyon örülök, mert ez (a lovaglás) annyira hiányzik nekem itt. Norton és Lytton9 is itt vannak; de rengetegen utaznak el a világ legtávolibb zugaiba. Eléggé szomorú, hogy akiket itt szeretek, mind nagyon öregek - kivéve persze Blisst -10 de őt is csak nagyon ritkán látom, sok barátja van, akiket alig ismerek. Egy hónap múlva vizsgázom, de mivel nincs ösztöndíjam (mert utána, ha lenne, elvennék), nem érdekel, milyen eredménnyel. Meg aztán ebben a trimeszterben alig dolgoztam. Most pedig annyi alkalma van az embernek arra, hogy egy csónakban heverjen stb.... Még nem tértem napirendre afölött, hogyan fordult minden rosszra otthon a politikában" - és épp akkor, amikor úgy gondoltuk, hogy helyrejönnek a dolgok. Vajon azt jelenti-e ez, hogy semmit sem lehet majd tenni az elkövetkező harminc évben? Mivel pogány vagyok egy katolikus, vagy legalábbis klerikális és erkölcsvédő országban, nincs sok esélyem. Nem gondolod, hogy abszurdum, hogy valaki elmenjen Rangoonba vagy Cliftonba és aztán teljesen nyoma vesszen? (Nem hiszem, hogy ismered, akikről szó van, de ez még nem javít a dolgon). Nem tudom, hallottál-e arról az osztrákról, aki most itt van;12 húsz éves és az elmúlt trimeszterben, sok töprengés után úgy döntött, nem aeronautikát, hanem filozófiát és kapcsolt tárgyakat [Moral Sciences] fog tanulni? Most teljesen összezavarja Russelt és Mooret is;13 az utóbbi azt állítja, hogy nem képes megérteni az érveit, de abból, ahogy azokat megformálja, látja, hogy igaza van! Norton találkozott vele és teljesen elragadta - az intellektusa. Bár Rupert14 is itt lenne, már olyan régen nem láttam. Nem tudom még azt sem, Németországban van-e, vagy hogy visszajött-e már onnan. (Később). Most mennek vissza a diákok Bedalesbe. Vajon a testvéreim ott vannak-e már.15 Egy kéziratot olvasok, amit otthon találtam. Ez az egyik dédanyám nap1032
