Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - Gömöri György: Békássy Ferenc levelei Noel Olivierhez

kássy Ferenc még más lányok iránti érdeklődéséről is beszámolhatott, így Szombathelyről 1914 január 11-én írt levelében leírja, hogy nemrégen találkozott egy bájos, barna hajú lánnyal, flört is keletkezett közöttük, de aztán rájött, hogy „ez nem igazán szerelem (így hát írhatok róla)”. És végül Noel Olivier lett az, akinek az első világháború kitörése után (amikor is Békássy John Maynard Keynes kölcsönpénzével tért vissza a már Angliával háborúban álló Magyarországra!) még Magyarországról próbált levelezni. Tudjuk, hogy egyik levelére Noel válaszolt is Svájcból, ahol 1915 nyarán tartózkodott; Békássy utal erre utolsó levelében, amit a fiatal huszártiszt halála után Éva húga továbbított a címzettnek. Ezt a nosztalgikus „búcsúlevelet” Békássy 1915 májusában, pár nappal a frontra indulása előtt írta, s így fejezte be: „Amikor elindulok, már nyílni fognak a rózsák. Hármat a lovam fejére teszek (de senki sem fogja tudni, miért) - ez van ugyanis a családunk címerében.

Nem ilyen levelet akartam írni, de nem tehetek róla. Annyira szeretnélek látni mindnyájatokat. Gyakran gondolok rátok. És egy napon majd, Noel, ugye találkozunk?”

1915 június 25-én Békássy Ferenc elesett Bukovinában. Rupert Brooke ekkor már nem élt; ő „byroni” halált halt - szúnyogcsípésből származó vérmérgezés volt halálának közvetlen oka - és Skyros szigetén temették el. De még egy korábbi, Noel Olivierhez írt levelében reálisan mérte fel hajdani ve- télytársának túlélési esélyeit, ezt írva róla: „Hálistennek, Európa más részében fog harcolni, mint én. Végülis, tíz az egyhez az esély arra, hogy életben marad.”4

Noel Olivier 1917-ben orvosi diplomát szerzett, majd férjhezment Arthur Richardshoz. Öt gyereke született, 1969-ben halt meg. Legidősebb lánya, Angela, akit én még ismertem, mondta egyszer, hogy anyja gyakran és nagy szeretettel beszélt Békássy Ferencről.

Békássy Ferenc levele Noel Olivierhez (1)

Kelt Cambridge, 1912. május 5-én

Kedves Noel,

remélem, ez nem untat téged, de undorodom a munkától és azt sem akarom hallgatni, hogy az emberek hülyeségeket beszélnek, így hát írnom kell neked. Gondolom,hallottál valamit újabban Dorothytól;1 én még régebben kaptam egy levelet Hugótól2 - úgy tűnik a Bedales igazgatósága elmondhatatlanul és szükségtelenül lehetetlen módon viselkedett — de nincs is értelme, hogy erről írjak. Remélem, hogy Dorothy mégis visszamegy a Bedales-be és utána Cam- bridgeben tanul tovább. Én persze nagyon csalódott vagyok, hogy Hugo nem ezt teszi - el sem tudod képzelni, mennyire vártam, hogy már itt legyen!

Nem tudom szavakba önteni, mennyire elegem van mindenből; teljesen közömbös vagyok mind a saját, mind mások érzéseit, vagy helyzetét illetően:

4 Song of íxwe, 278.

1031