Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - Pusztai János: Önéletrajz III. kötet

szüntette meg, amikor a „Mátis-per” második (végül el sem kezdett) tárgyalására várakozva Pap János-Pap Janika-Pop Jonika százados dedikált példányt kért könyvéből. Az áldozat autogramja hóhérának! Nem bírta ki kacagás nélkül, akár a cselédlány a hét fogást. A hétfogást. Majd lefordult a törvényszéki lócáról. A harmadik tárgyalásra hozok egy példányt, ígérte végül. Persze, ha még szabad leszek. Az lesz, szólt „ábrándosán” Pop Jonika. Könnyzacskói tragikus színezetet adtak irigylésreméltóan értelmes arcának. Könnyei, ha történetesen kicsordulnak, nem sót, hanem viszkit, konyakot, vodkát, öregpálinkát, kisüstit, teszkovinát, slibovicát, rumot, monopolt, esetleg orvosi kékszeszt tartalmaztak volna. Na szóval, a harmadik tárgyalás is elmaradt. Mátis Bélát hat hónapi vizsgálati fogság után elengedték; mehetett munkát keresni-kunyerálni. Jánosnak a munka nem hiányzott, de szorgalmatosán ügyködött. A gyárban kalapált, fúrt, faragott, reszelt és tervezgetett, otthon pedig regénye, az Illés szekerén anyagában csámcsogott, tekergőzött, akár kukac az almában. Édes elmerültségében alig-alig hallotta meg felesége mindennapi, „égbekiáltó”, egekbe kiáltott panaszait. A ruhaüzletekben nincs gyermekholmi, nincs pelenkaanyag, kabátocska, nadrágocska, ingecske, ha- risnyácska, az élelmiszerboltokból (alimentárékból) hiányzik a tej, a tejpor, a tejföl, a tejszín, a vaj, a túró, a sajt, a szalámi, a párizsi, a kolbász, az oldalas, a bontott csirke, a virsli, a csabai, a zöldséges (aprozáros) földestől árulja a krumplit, a hagymát, a murkot, a petrezselymet, a zellert, a céklát, huhh, hahh, hehh!, mert az Isten engem arra teremtett, hogy egyedül tömjem meg négy ember hurkáját! Időközben megérkezett Kacsó Sándor udvarias-gyöngéd levele, mely szerint „fiatal barátunk” hamarosan kifut az időből; lejár az Illés szekerénre kötött szerződése. Mi történt? Nem bánjuk, kérjen halasztást; regisztráljuk. Regényét jövőre már a kirakatokban akarjuk látni. János irulga- tott-pirulgatott, a haladékot természetesen igényelte, vájkált kézirataiban; mindössze három fejezetet véglegesített. Az Utunk két folyóiratoldalnyit már közölt is „terméséből”. A negyedik fejezet megkezdését ezerkilencszázhatvan- hat július elsejére tervezte. Az idő pocsékul esős volt, „dögunalmas”. Lomhán veszkődött asztalánál, firkált. Ilyeneket: Tojó=érettebb nőszemély. Porszí- vó=nagyobb emberi orr. Munkahelyi csúfnevek: Manó=Bondár, a bádogos. Csiskó=Kocsis, a lakatos. Svéd=Sándor Nyikiláj. Belga=Bondics. Go- lyó=;Ernszt Jóska. Pincér=Bresneider, a főmester. Novellatémák is keringtek a fejében. 1. Gyilkosság a kollektív gazdaságban. A gyilkosok a hullát disznók elé dobják, de azok nem eszik meg. A tettesek megkerülnek, bántódásuk viszont nem esik, mert összeköttetéseik messzire vezetnek. 2. Románellenesség- gel megvádolt munkás. Beperelik, elítélik. Mivel szabadlábon védekezhetett, felmentésért folyamodott a Nagy Nemzetgyűléshez. Semmi. Kórházba vonult, kivétette a vakbelét, a visszereit. Meggyógyult, haza küldték. Két nap múlva a milicia letartóztatta; vitte a „lerbe”. 3. Gázolás. Egy gépkocsivezető elüt két gyalogost. Az egyik agglegény volt, a másik azonban feleséget hagyott hátra. Annak élete végéig nyugdíjat kell fizetnie. 4. Falusi gyerekek kezében gránát robban. Előzmények, következmények. 5. Szerelmes tanító rémtette: agyonlövi hűtlen kedvesét. 6. A kleptomániás társasági hölgy; Bresneider első felesége. Sírás-rívás, óbégatás, mentegetőzés. Azután: a labdarúgó világbajnokság... Hát írjál, János, gyürkőzz, János!

990