Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 11. szám - Fekete Vince: Köd; Vaskor. Farsang, ünnepek; Három szonett; Mint aki leskel (versek)

„Ide csak, ide!” - harsogják keresztül - kasul, s ha kell legott hajba kapnak.

„Vigye, Uram, az égre mindenestül!”

Tárva vagyon felülről az ablak.

Az erkélyről suta beszéd. Dagadunk: a máj, kebel, mit számít, mikrofon recseg, s hogy nem érti már senki szavunk; szónok ragyog, fordít, s új szóba fog.

„Asszonyom, eljön mára?” „Nos... szívesen...” „Ha kívánja, előbb én, vezérlem.”

„Kivágunk innen, jöjjön, kövessen, sikátorok között e szűk szegélyen!”

Forognak körben meg sürögnek, s nincsen, mely nem fürödne, úszna, tekintet töppedt verőfényben, s nincs, ki segítsen lebukón. „Bár magamon...” s legyintett.

Szurokkal telt teknő a tér, s a medre lágyan forgatja, hordja salakját, fentről a Szem megborzong, úgy mered le, kivenni még egy-egynek alakját.

Ám jön, dohog távolról híves estve, szedelőzködnek mind elő-hátra tolatva, búcsúznak egymásnak esve, s kifeszül az Ej jótékony sátra.

Miféle színfalak? Bámul egy lélek.

Leomlik mind, a szemetet mígnem holnap kábán összeszedik. Kiért? Ed ellen? Kik voltak? Leléptek, Uram? Félek.

Három szonett

(SZAVAK)

Jaj, édes, számat benövi a gyom, hangok nem jönnek fel, csak hangközök, mentségre sem telik, s az okokon tűnődve, mind magamba ütközöm.

981