Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Fekete Vince: Köd; Vaskor. Farsang, ünnepek; Három szonett; Mint aki leskel (versek)
FEKETE VINCE Köd És megtanultam ezt-azt. Bőrömön persze. Bizony, fanyar vigasz. Elég volt. S mind kölcsön. Vissza kinek adnám? Jó, ha lesz még merszem, s mi hátra volna é(r)v, azt sorra kitöltőm. Kijártam sokszor még jónéhány „iskolát”: sokk, kocsma, tévelygés. Mondhatnám: volt plusz még ez-az. Aztán sínek közül szedtük össze apát. Tanultam mindenből. S mind vitt kicsit, igaz. Milyen évek, Úristen! Mennyi szín, gyönyör. Mélység mennyi, mi rejt, magas, mi tündököl. Forrongás, éjszakák. Mindig! Soha? Hányszor? Illúziók. Versek. Vasra váltott álmok. Új Én! Ez itt! S amott, Kővé váltan állok: távolról, félve dohog belül a zárszó. Vaskor. Farsang, ünnepek Szélesre kitárva az égre a tér: csengők, kürtök meg füttyök és dobok, voltat váltanak mára csupp kacatér’, nyílnak tenyerek, pördülnek farok. Cukorhalak ringnak nyáltengerekben, szoknyaráncban lelnek kezek árnyat, mézeskalácsszívek vernek, s erekben halk lépésben vodka-kortyok járnak. 980
