Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 11. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak
ó, Rózsa! Rózsa nagyanyám eszmélj hát, ébredj, a megvakult király fa odvábán és sziklarésben, sárgödörben, pálinkagőzben keres téged, mindég csak téged, a süket király, aki hamisan hallja, hamisan ejti ki neved-------és te sem lettél s zabad élettől, nem lettél szabad haláltól, kezed a jégfalra ég s vedlett leveleid helyére nőtt töviseken kívül nincs támaszod, nincs menedéked egyik szirom a szomjú földé, másik szirom vízközönyé, harmadik meg szél húrjáé, negyedik lángok hamváé — az ötödik — az ötödik visszafordult, hogy még egyszer lássa a megszakadt utat, a megszakadt útról lebukót, visszafordult, a látásába tapadt képre szemhéja többé rá nem borulhatott és rettenetében kővé dermedt, várakozásában kővé dermedt de a hívők ott bámulják mind a mai napig a katedrális homlokára vésett ro- zettát. 979
