Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Bertha Zoltán: Pécsi Györgyi: Olvasópróbák
BERTHA ZOLTÁN Pécsi Györgyi: Olvasópróbák A szélesebb olvasórétegek, de a szűkebb szakmai, irodalomismerő körök is gyakran tekintik úgy evidenciának a kisebbségi magyar irodalmak különleges, fokozott sors- hozkötöttségét, sorskifejező karakterisztikumát, hogy azzal akaratlanul is hivatkozási lehetőségeket teremtenek az igénytelenebb, felületesebb - s akár pozitív vagy negatív értelmű - megállapítások, ítélkező kijelentések számára. Van, aki feltétlen, kritikátlan „rajongással”, s vannak, akik ellenben bornírt vagy érzéketlen lebecsüléssel viszonyulnak ezekhez az elsődleges tematikai, tartalmi és eszmei jellegzetességekhez. Az ilyen veszélyeket a szembetűnő sorsproblematikának sem az abszolutizálása, sem pedig az eltagadása vagy lekicsinylése nem háríthatja el. Hanem az olyan elemzések inthetnek szerény belátásokra, s mélyíthetik a befogadói szemléletet, amelyek akár váratlanul vagy meghökkentően a nemzeti-közösségi gondok nyilvánvalóságát hangsúlyozva mégis a felszín mögötti egzisztenciális, ontológiai, szubjektív élmény- és világkép-rétegekre irányítják a figyelmet. Amelyek az individuális szférák és a filozofikus távlatok dimenzióiban tapintják ki az oda ágyazódó, szervesülő etikai látásmód elemeit, s erkölcs és esztétikum, tradicionális és modern artisztikum, egyéni és kollektív létkérdések szoros egymásrautaltságában és széttéphetetlenségében fedezik fel és mutatják ki a szintetikus művészi irányultság időtállóságát. Amelyek a reflexív érzékenység sokrétűségében alapvető értékmozzanatokat ismernek föl: a személyes és a történelmi lét- és sorsszerűség összekapcsolódó megnyilatkozásainak a kiiktathatatlanságát, illetve el- bagatellizálhatatlanságát. Pécsi Györgyi egészen kiváló tanulmánykötete ilyen analíziseket tartalmaz. Általános, irodalomelméleti szempontból tehát döntő erénye, hogy mások elfogultságain innen és túl, tárgyközeli, szenzibilis, finom meglátásaival minden egyoldalúságot eleve cáfol, s ezért szemléleti hozadéka: maradandó tanulságok sora. Például az, hogy a hazaszeretet, a honvágy, az anyanyelvi kötődés olyan lelkileg, sőt pszichogenetikailag determinált jelenségegyüttes, amely bizonyos rögzülő sémák ellenében újra és újra feltöltődik az adott kor elidegeníthetetlen és eleven emberi kívánalmaival. A „close reading”, a szövegközpontúság módszereivel, hallatlan árnyalatossággal tárja fel Pécsi Györgyi a hovatartozás-tudat, a szülőhazához fonódó érzület kifejezésének szivárvá- nyosan moduláló jelentésösszefüggéseit, lélek és história, személyiség és közösségalkotó történelmi hagyomány, egyéni ambíció, tudás és szülőföld, belső és külső valóság változó illeszkedésmódjait. A Szózat-variációk című bevezető dolgozat Márai Sándor, Szilágyi Domokos, Domonkos István, Kányádi Sándor, Tőzsér Árpád egy-egy korszakos jelentőségű, meghatározó nagy versét (Halotti beszéd, Bartók Amerikában, Kormányel- törésben, Halottak napja Bécsben, Adalékok a nyolcadik színhez), poémáját vizsgálva tipologizálja az otthonosság és otthontalanság, a kivándorlás, az emigráció, a száműzetés és a népi, etnikai, nemzeti-történelmi, nyelvi-kulturális identifikáció különféle változatait. Az idegenbe szakadás lehet önkéntes távozás, de kényszerű menekülés következménye is. Fakadhat szerencsét próbáló akaratból, de a virtuális szellemi hazának, a személyes emberi-művészi magaslatnak az aktuális, konkrét anyaországbeli társadalmi-politikai-hatalmi berendezkedés ellenében történő megőrzési, átmentési szándékából is. S igyekezhet valaki megszabadulni múltjától, emlékeitől, vagy görcsö93
