Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: A huszáros gondolkodásról
KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL huszáros gondolkodásról* ... Menjünk vissza hát a török hódoltság korába, a huszárság bölcsőjéhez. A korszak máig legalaposabb ismerője, a kitűnő Takáts Sándor alapján elbeszélek két huszárkalandot a XVI. századból... Paksay János komáromi főkapitány megtudta, hogy Esztergom várát mindössze háromszáz főnyi török helyőrség védi. A terv, hogy üssenek rajta a városon, tőle származott, minthogy közben szerencsétlenségére megbetegedett, a megvalósítást Gall Ádám győri főkapitány vállalta magára. A nagyrészt huszárokból toborzott kommandó éjszaka ért Esztergom alá, betört a városba, felgyújtotta, kifosztotta. A török helyőrség bölcsen a fellegvárba menekült, ezt a huszárok, ágyúk híján, nem vehették be. A török természetesen meg akarta torolni az esztergomi rajtaütést, épp ennek a módjáról tanácskoztak Budán, amikor Gall Ádám győri főkapitány négy huszárt küldött Esztergom alá, a huszárok négyszál magukban lopakodtak át a törökmegszállotta területen, éjszaka megverték az esztergomi várkaput, s nagy hangon bejelentették, hogy a győri főkapitány van ott, hogy a várost meghódoltassa, mire irtózatos riadalom támadt, a katonák a várfalakra tódultak, megszólaltak az ágyúk, a puskák, a zenebona hajnalig tartott, amikor is kiderült, hogy sehol senki, nincs veszély. Az első kaland példa a portyázó hadműveletre, a másik a zavarkeltésre s mellesleg a huszárlegendának táplálására, a huszár fasza gyerek, nem ijed meg az árnyékától stb., ami úgy is van, a huszár férfias típus... Ha a török időkről olvasol, nem összegző művet, mint Szegfű Gyula szellem- története, hanem régimódi történelmet, amely főleg a háborúk leírásával foglalkozik, az a benyomásod, hogy a török ellen állandóan a magyarok győztek. Ha összeszámlálod a győzelmeket, az arány nekünk kedvez. Ezek után igen bajos megérteni, hogy miért tartotta a török másfél századig megszállva az ország java részét. Mohács óta ugyanis mi magyarok döntő csatát nemhogy nem nyertünk, de nem is vívtunk a török ellen, nem volt se hadseregünk, se pénzünk hozzá. A magyar sikerek huszársikerek voltak, feldúltuk Esztergomot - de ágyú híján a fellegvárat már nem vettük be, és így tovább. A Habsburgok csak olyankor indítottak komoly sereget a török ellen, ha az örökös tartományokat fenyegette veszedelem. Annak az állapotnak következményeképpen, hogy a török bent volt az országban, s ütőképes hadsereg nem szállt vele szembe, nem próbálta kiverni - a végeken állandósult a harci portya, a kis háború, a gerilla. A harc ott élethalál kérdése volt, a végvári katonák zsoldot nem kaptak, innén a szólásmód, „se pénz, se posztó”, tehát fosztogatásból éltek, a török terjeszkedésével ők szállottak szembe, eleve az ő feladatuk volt nyugtalanítani a törököt stb. Az állandó harcban forrott ki a huszár típusa és legendája. Ez a férfias, gyors, bátor, lele(Részlet a Korszerű műveltség c. tanulmányból. In: Utazás a valóság körül, Bp., Magvető 1969.) 885
