Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: A huszáros gondolkodásról
ményes, tetterős típus jogosan teremtett legendát, s a legenda oly szívós volt, hogy az első világháborúban akadt osztrák generális - hadügyi ökör! -, aki huszárrohammal akart csatát nyerni géppuskák ellen. Kialakult hát a típus, a hősi életszemlélet - „nincs szebb dolog a végeknél”. A három évszázados kis háború, a gerilla viszont kifejlesztette a gerillamentalitást, amelyben a kis cél, a kis siker, a helyi siker, a közvetlen eredmény mögött eltűnt a nagy cél. Az olyanszerű huszárbravúrok, amilyen az esztergomi rajtaütés, elfedték a végső célt, az ország felszabadítását, a győzelem fogalma provinciálissá szűkült. Ez törvényszerű tünet, az adott életformához vagy alkalmazkodik az ember, vagy elpusztul. A három évszázados alkalmazkodásnak máig kísértő emléke a huszáros gondolkodás, mely megáll az első gondolatnál, az első cselekvésnél, nem tekint a közvetlen célon túlra, nem érzékeli a folyamatokat, az összefüggéseket, a következmények tenyészetét. Gondold csak el, mi lett volna abból a hamleti hajdúból vagy huszárból, aki a végek iszonyú életében a következményeket bogozgatja, s a távoli jövőn tűnődik? Alkalmatlanná vált volna, elvesztette volna harci kedvét, önbizalmát, hiszen a végek harca távoli perspektívából nézve reménytelen harc volt. A végek élete, a kegyetlenkedések és a fosztogatások ellenére is, gyöngyörű, színes, felemelő eposz, olyan, amilyennek Zrínyi ábrázolta. A huszármentalitásban azonban elhomályosul eszköz és cél kapcsolata; ezzel a homállyal lépten-nyomon találkozunk ma is... Rákóczi már világosan látta, hogy a huszáros harcmodor bizonyos mértéken túl korszerűtlenné vált, s hogy döntő győzelmet csak reguláris hadsereggel nyerhet a vezér. Rákóczi sikerei csakugyan huszársikerek voltak, olykor nagyszabású huszársikerek, ennél azonban nem tudott továbbjutni. A reguláris magyar hadsereget végül Görgey szervezte meg vaskövetkezetességgel, vasfegyelemmel, vasszigorral. A reguláris hadsereg azonban csak eszköz, mely csak akkor lehet eredményes, ha megfelelő politikai körülmények között alkalmazzák. Hazai példák helyett hadd hivatkozzam Hannibálra, minden idők egyik legcsodálatosabb, legötletesebb, legzseniálisabb hadvezérére. Hiába halmozott győzelmet győzelemre, hiába aratott diadalokat kedvezőtlen körülmények között, szükségképpen el kellett buknia, mivel rosszul ítélte meg az ellenfél politikai állapotát. A probléma határainál tartunk... Arra számított, hogy Itália a hadi vereségek következményeként mozaikokra hull szét, s valami olyanszerű alakzatot ölt, mint később a reneszánsz idején. Nem így történt. Klasszikus példa az oly gyakran hangoztatott tételre, hogy szél ellen nem lehet történelmet csinálni. Ezzel elértünk ahhoz a ponthoz, ahol a kapitulációs, defetista, provinciális gondolkodás a zavarosban halászhat, kicsaphatja az asztalra a jól ismert adukat, hogy ha se Hannibálnak, se Nagy Sándornak, se Napóleonnak nem sikerült, akkor érdemes-e egyáltalán próbálni bármit stb. stb. - ahogy ezt nálunk annyiszor hallani. Amire én, mint hugenottaszármazék csak azt mondhatom, hogy az ember minden körülmények között vessen számot a helyzettel, s tegye meg kötelességét... Az igazi huszár elsőrangú jellembeli tulajdonságait a korszerűtlen gondolkodási patron semlegesíti. A folyamatok mai buja tenyészetében kiszámíthatatlan veszéllyel jár a cselekvés huszáros elképzelése: gyerünk, üssünk rajta Esztergomon, aztán csapunk egy nagy murit! Háromszáz évig ez volt az életformánk egyik döntő vonása, egy ilyen történelmi élmény nem múlhat el nyomtalanul. Mint ahogy nem is múlt el. A típus él és virágzik ma is. Sürgős szükség volna... nemcsak a szervezés filozófiájára, hanem az erkölcstanára, a dinamikájára, a statikájára. De ha van téma, amit nálunk nem ked886
