Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Hermann Róbert: Huszárhősök és hőstettek 1848 őszén és telén Nyugat-Magyarországon
egy lőporos szekeret, amelynek kerekét az ellenséges tüzérség ellőtte, gyújtott fel „a golyó hullámai közt” Gáspár József huszártizedes. Egy Vilmos-huszár közvitéz pedig egy ellenséges tisztet fogott el. A fiatal legényke pardont kért, és a magyar közvitéz azt mondta neki jó németséggel: „eredj pokolba, te gyáva, nekünk úgysem árthatsz”. Görgei Zichyt helytállásáért a csatatéren alezredessé léptette elő. Ugyanezen a napon Karger Ferdinánd ezredes Nezsidertől visszavonuló dandárét az ellenség már majdnem körülfogta, amikor Emst Poelt Ritter von Poeltenberg, a Sándor-huszárok őrnagya két századdal „oly ellentállhatlan elszántsággal támadta meg az ellenséget, hogy nemcsak a Karger dandárja menekülését biztosította, de még magamagát s divízióját is keresztülvágta, s még ugyanazon éjen a többi seregekhöz Mo- sonyban csatlakozott”. Az osztrák születésű, apró termetű Poeltenberg megmutatta, hogy igazi magyar huszár: A hadijelentés szerint „minden tisztjeivel együtt elöl koncolt. Máskor alig tud tíz szót magyarul, most azonban káromkodott, mint a kuruc és rohant, mint a kun”. Mauks László őrmester négy reá támadó lovas közül kettőt levágott, egyet lelőtt, s közben maga is sebet kapott. Grem Adám közvitéz „egy egész lovasosztály közé jutván, magát oroszlány módra keresztül vágta”, és két sebet kapott. A huszárok vitézségében osztozott Inczider Lőrinc, az ezred „baromorvosa”. A kitüntetési előterjesztés szerint „Ámbár fegyverreli bánással nem tartozik köréhez, mégis bátran nekivágott az ellenségnek, s 3 lovas leszerelésében segédkezet nyújtott”. A Sándor-huszárok a kézitusában hat sebesültet, egy halottat és három eltűntet veszítettek. Görgei Poeltenberget is alezredessé léptette elő. Az arcvonal déli végén, Sopronnál is heves harcokra került sor. Virágh Gedeon, a Nádor-huszárok századosa három szakasszal másfél századnyi, tehát kétszeres túlerőben lévő ellenséges lovasságot vert vissza, két tisztet s több közlegényt levágott, két embert és négy lovat pedig elfogott. Türk Zsigmond főhadnagy pedig hét huszárral „az ellenség betörésekor alkalmat vett magának egy cheveaux-légers lovat zsákmányolni. A lovasokat, kik a lovak hátán célja kivitelében akadályává voltak, hanyatt a földre fektették”. Maga Türk is súlyosan megsebesült. Görgei ezt követően Mosonnál és Magyaróvárnál vonta össze Duna-jobbparti csapatait, majd visszavonult a november eleje óta erősített Győrbe. December 18-án már megkezdte visszavonulását, amikor Jellacic előnyomuló lovassága megtámadta utóvédjét. A továbbiakban adjuk át a szót Görgeinek: „Mosonynál az ellenség csatarendben előnyomult és ágyúpárbeszédet kezdett velünk. Azonban pecsovics létére, igen fontolva haladván előre: hogy közelebbről jobban megérthessük egymást, Görgey huszárőrnagy- dandárnok parancsot kapott két osztály Vilmos-huszárral az ellenség jobbszárnyát, egy dragonyos- és egy cheveaux-légers ezredet, katonásan mondva, megattakírozni. Amint Vilmos-huszárjaival a másodrendből, hol előbb állott, elővágtatott, társai mellett el, az egész szilaj sereg éljenei közben: az ellenség rögtön felhagyott az ágyúzással, összeszedte álgyúit, hátat fordított és eltűnt a láthatárról. Huszáraink csak holtjait és sebesültjeit találták a csatatéren. Tizenhat huszár elől, kik a mosonyi ólak felgyújtásával foglalkozva, nagyrészt lóról leszálltak volt, egy osztály dragonyos vágtatva futamodott meg”. A huszárokra komoly szerep várt az élelmezési készletek, különösen az állatállomány megmentésében is. December 24-én Fekets János, a Miklós-huszárok századosa a zsejki Sina-majorból 39 ökröt, a szentpáliból 7000 juhot hajtott Győr környékére és mentett meg az ellenségtől. A hátramaradt takarmányt pedig felgyújtotta. December 26-án Polák Vilmos őrnagy, a Sándor-huszárok első őrnagyi osztályának parancsnoka Csanak faluban letartóztatott egy kanászt, aki 349 darab sertéssel át akart menni az előőrsök vonalán. Győrben december 27-ig maradt a magyar sereg. Az ellenséges fővezér, Windisch- Grátz herceg be akarta keríteni a magyar csapatokat, Görgei pedig erősítések beérkezésében reménykedett. A hadműveletekben beállott több mint egyhetes szünet azonban 951
