Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Somogyi Győző: Radetzky és a Radetzky-huszárok
SOMOGYI GYŐZŐ adetzky és a Radetzky-huszárok Sokan hiszik Magyarországon, hogy Joseph Radetzky az 1848- as szabadságharc eltipróinak egyike, akihez semmi közünk. Tény, hogy az ekkor már 82 éves tábornok a Monarchia feltétlen híve volt, aki, ha Magyarországra vezénylik, ellenünk is teljesítette volna kötelességét. A történelem azonban úgy hozta, hogy soha magyarok ellen nem harcolt, viszont mint egy magyar huszárezred tulajdonosát, fontos szálak fűzték hazánkhoz, közelebbről a Nyugat-Du- nántúlhoz. Kevéssé ismert, hogy 17 évig lakott Budán és Sopronban - két gyermeke is itt született — és magyar honosságot, mai szóval állampolgárságot nyert, tehát ha akaijuk, magyarnak is tekinthetjük. Huszárjai apjuknak nevezték, és ő valamennyit értett és beszélt kedves katonái nyelvén. EGY LOVASTISZTI ÉLETPÁLYA Johann Joseph Wenzel Radetzky 1766-ban született Csehországban, Trebnitzben, cseh nemesi családból. Bár gyenge testalkatú gyerek volt, korai árvasága miatt katonai nevelőintézetbe adták. Brünnben, majd a bécsi Theresianumban, a Monarchia Mária Terézia által alapított első katonai akadémiáján tanult. 18 évesen, 1784-ben kezdte a katonai mesterséget, mint hadapród a Caramelli vértesezredben. Ettől kezdve hosszú életén át hazája a császári hadsereg lett, életműve és célja e soknemzetiségű hadinép és az uralkodó szolgálata. Első állomáshelye Magyarország: Kecskemét környéke, majd a Bánság. Ez is sorsjegyző: élete ezer szálon kötődött hazánkhoz. Itt vonult 1787-ben fiatal hadnagyként a törökök ellen első háborújába, amelyet 1789-ben fejezett be, mint Laudon tábornok futártisztje. 1792-ben kezdődött a hosszú háború a forradalmi Franciaországgal. Radetzky Beaulieu tábornok segédtisztjeként szolgált a holland hadjáratban. 1794-ben megsebesült, és századossá léptették elő. 1796-ban Itáliába rendelték, és áthelyezték a műszaki csapatokhoz. Lovastiszt létére valódi megújítója lett e korábban kissé lenézett fegyvernemnek, amelynek a számtalan folyóval átszegdelt Lombardiában döntő jelentősége volt. Hidász őrnagyként vett részt Mantua védelmében, a Trebbia és Növi melletti csatákban. Hősiességéért alezredesi rang és a Mária Terézia-rend a jutalma, amellyel később még kétszer kitüntették. Egyike volt azon keveseknek, akik e kizárólag személyes bátorságért adható, legmagasabb katonai rendjelnek valamennyi fokozatát elnyerték. 1799-ben ismét a vezérkarba került, mint ezredes és az itáliai osztrák hadsereg főhadsegéde. 1800-ban a Napóleontól elszenvedett marengói vereség után főnökével, 925
