Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Somogyi Győző: Radetzky és a Radetzky-huszárok

Melas tábornokkal együtt őt is visszarendelték, és az Albert-vértes-ezred élén a rajnai frontra vezényelték. A hohenlindeni csatában bátran harcolt és megsebesült.

A LOVASSÁG MEGÚJÍTÓJA

1801-ben néhány békeév következett. Radetzky ezredest, aki már a hidásztestület (Pionerkorps) létrehozásával megmutatta szervező zsenijét, megbízták a lovasság reformjával. Ennek központja Sopron lett. Itt ekkor fedett lovarda épült, ahová az egész Monarchiából lovaskiképzésre küldték a tiszteket. Radetzky a legutóbbi háborúk tapasztalatai alapján átszervezte a lovasságot. Könnyítette és korszerűsítette a felszerelést, módosította az egyenruhát, új hadmozdulatokat tanított be. Számos lótenyésztési, lo- vaglástani tanulmányt írt. Mindez mutatja, hogy Radetzky a Monarchia első számú lovastisztje.

De térjünk vissza 1801-be, Sopronba. Radetzky családostól költözött ide. 1798-ban feleségül vette Franziska Strassoldo-Graffenberg grófnőt, s mivel maga is grófi címet kapott, beépült az osztrák nemzetközi főnemesség sorába, ami a katonai karrier előfeltételének számított. Összesen 8 gyermekük született. Kettő közülük Sopronban látta meg a napvilágot: Lujza Anna 1803-ban (később egy magyar tiszt, Zalabéri Horváth Imre alezredes felesége lett) és Károly Lipót 1804-ben.

Radeztkyné tagja volt a soproni katolikus plébánia kórusának, sőt egy alkalommal Haydn „Teremtés” oratóriumában Éva szerepét énekelte.

AZ 5. HUSZÁROK

A soproni lovardában találkozott először Radetzky későbbi kedves ezredének, az ötös huszároknak tisztjeivel. Ezt az ezredet házassága évében, 1798-ban hozta létre a Haditanács. Ekkor a huszárezredek létszámát, a többi lovassághoz hasonlóan négy osztályban (nyolc század) állapították meg, és a feleslegessé vált ötödik osztályokból két új huszárezredet szerveztek. Egyikük az 1., 2., 8. és 9. ezredek leadott osztályaiból alakult Varasdon, és az 5. sorszámot kapta. Első parancsnoka - 1801 és 1809 között tulajdonosa - Ott Károly tábornok lett. Egyenruhájuk: buzérvörös csákó, sötétzöld dolmány és mente, karmazsinvörös nadrág. Utóbbit 1811-ben buzérvörösre változtatták, egyébként az ezred színei 1850-ig változatlanok maradtak. Fehér gombos ezred volt, tehát a tisztek dolmányát, mentéjét és nadrágját nem arany-, hanem ezüstpaszomány és -zsinór díszítette, és a tiszti dolmány prémje világosszürke volt.

Az új - de nem újoncokból álló - ezredet már 1799-ben bevetették Itáliában, amely ország mindvégig huszáraink állomáshelye, működési színtere maradt. A Napóleon ellen küzdő osztrák sereg kötelékében harcolt Verona-Pastrengonál, Paronánál és Magentánál. Részt vett Pizzighettone, Milano, Alessandria és Tortona ostromában, továbbá az Acquinál és Pasturánál lefolyt ütközetekben. Két osztálya Cremonánál, a harmadik Fressanova mellett tűnt ki.

1800-1801-ben ismét tombolt olasz földön a háború. Bocchetta, Cremona, Pozzolo- Valeggio jelzik az Ott-huszárok útját. A döntő marengói csatában a konzuli gárda ellen intéztek rohamot.

EGYÜTT NAPÓLEON ELLEN

Az 1805-i hadjáraton együtt küzdöttek huszáraink későbbi névadójukkal, ismét Itáliában. Radetzky egy dandárt vezényelt immár tábornoki (Generalmajor, vezérőrnagy)

926