Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 10-11. szám - Ságvári György: Huszárok a 18. században

nosi jogait a hatalom fokozatosan megnyirbálta, megszüntette például kinevezési és előléptetési jogát, ami e méltóságnak igen látványos presztízsveszteségét jelentette. Az egységes gyakorlati és szolgálati szabályzatok központi kiadásával kivették kezükből a szabályzatszerkesztést is, bár a hadtörténeti irodalomban ennek dátumaként megjelölt 1737- es esztendő pontossága megkérdőjelezhető. Károlyi Ferenc például „házi használatra” még a 40-es években is saját szerkesztésű „Exercier Reglementből” gyakoroltatja katonáit. Nemkülönben súlyos, immár anyagi veszteséget jelentett az örökösödési jog elvétele. Eddig ugyanis az örökösök és végrendelet nélkül elhalálozottak minden vagyona az ezredtulajdonosra szállt.

Maradt azonban jócskán joga ezek nélkül is az ezredtulajdonosnak. O engedélyezte ezrede katonáinak a házasságkötést. Ebbe a jogába a központi hatalom csak az óvadék nagysága és az altiszti és a legénységi házasságkötések számának maximálásával avatkozott be. Az asszonyok jelenléte a táborozásokon egyébiránt egyre kevésbé volt kívánatos jelenség. 1769-ben meg is határozták, hogy a harctérre induló csapatoknál századonként négynél több asszony nem tartózkodhat. A hatalom különösen haragvó volt a „prostituták” miatt. Ha megesnék az a példátlan eset, hogy egy főtiszt prostitutát venne feleségül, az ezred tisztjei közösítsék ki — rendelkezett az 1722-es Lovassági Regulamentum.

Megmaradt a tulajdonos fenyítési hatalma is. A vétkes tiszteket enyhébb esetekben házi- vagy foglárfogságra küldhette, súlyosabb esetben vasra verethette, és le is fokozhatta őket. A hadbírót, az ezredsebészt, és a felcsert minden további nélkül elbocsáthatta, a szekérmestert, a foglárt, a zászlótartót, az őrmestert és a kadétot pedig végleges vagy időleges lefokozással sújthatta. A káplárt megvasalással, szerelékhordással, 30 botütéssel s természetesen lefokozással büntethette, a vicekáplárt és a közhuszárt pedig — itt igazán szabad volt a pálya — ezen kívül még a kenyéren és vízen való koplaltatással, vesszőfutással, kengyelszijaztatással, farmatringoztatással is.

E büntetésnemek végrehajtására részletes forgatókönyv állt rendelkezésre. Igazi kul- túrhistóriai csemege például a vesszőfutás forgatókönyve. A procedúra nagyjából a következőképpen zajlott: 60—100 katona sorfalat állt, úgy, hogy köztük egy szűk folyosó képződött, ahol a delikvensnek végig kellett futni, miközben a sorfal tagjai, legjobb képességük szerint, minden fel s alá futáson egyet-egyet lesújtottak a karabélyvesszejükkel a megszentenciázottra. Arról is gondoskodtak a procedúra megalkotói, nehogy a humánum bármilyen formában is felülkerekedhessék a végrehajtókban; ha úgy vették észre, hogy valaki kisebbet csapott, a sorfal mögött az elítélttel párhuzamosan futó őrnagy az egyik oldalon, a másikon a hadbíró, a botjával a könyörülöt náspángolta el. A vesszőfutás legsúlyosabb esetben hat oda- s visszafutást jelentett.

Abban az esetben, ha az ezredtulajdonos tábornokká lépett elő, ez a század második felében már szinte törvényszerű volt, adminisztratív feladatainak nagy részét az ideiglenes ezredes vette át. Neve az akkori szóhasználattal temporaneus oberster és regiment comendánsa. Főként napi ügyeket intézett, különös tekintettel a kiképzés irányítására és ellenőrzésére. 1769-ben külön fizetési kategóriát is létrehoztak számukra.

Az ezred második, vagy ha ideiglenes ezredes is volt, harmadik embere az alezredes, lényegében ő a parancsnok helyettese. 1769-től mint osztályparancsnok is tevékenykedett, s egyben gyakorolta „tulajdonosi jogait” az alezredesi osztály felett. Az ezredtörzsben rangban a harmadik ember az őrnagy, ő volt az ezred „szolgálatvezető őrmestere”, ő irányította közvetlenül a kiképzést, és felügyelte az ezred gazdálkodását, anyagi ügyeit. Az 1769-es szervezési változás miatt egy második, sőt, rövid ideig egy harmadik őrnagyi beosztást is rendszeresítettek, aki mint fentebb láttuk, a 4. osztály tulajdonosa lett. Az ezredtörzshöz, de a prima plana nem harcoló részéhez tartozott még a kvártélymester, a hadbíró, a káplán, az ezredírnok, az élelmezőtiszt, az ezredsebész, az adjutáns és a gyógykovács. A törzs „kis prima plana-hoz” tartozó tagja a foglár.

901