Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Ságvári György: Huszárok a 18. században
Az ezred további tiszti beosztásad - az 1769-es szabályozás szerint - svadrononként egy első, illetve egy második kapitány, két-két főhadnagy és alhadnagy. 1759-ig zászlós (kornétás) rendfokozat is volt, ekkor azonban megszüntették. A fentebbi beosztásokat betöltő, lényegében combattáns tisztek valamennyien a „prima plana-hoz” tartoztak. A századoknál, majd svadronoknál még az alábbi beosztásokat és rangokat találjuk: őrmester, hadírnok, hangász, nyerges, kovács, tizedes (káplár), vicekáplár, közhuszár. ZSOLD, KOSZT, KVÁRTÉLY A zsoldfizetés sajátos módja összefűzte a katonák illetményeit és természetbeni ellátását. A rendszer alapja a fejadag „Mund-Portion” és a lótáp (Pferde-Portion) pénzben kifejezett értéke. A huszárok esetében mindkettőt 4-4 forintban szabták meg. Minden beosztással, minden ranggal meghatározott számú fejadag és lótáp adag járt, ezt beszorozták a porció értékével, s így összegszerűen is megjelent a katona járandósága. A közhuszárnak alapellátásul 1 fejadag és 1 lótáp adag járt, ez összesen 8 forintot tett ki. A ranggal emelkedett az adagok száma, következésképpen a zsold nagysága is. Az ezredes normája 50 fejadag (200 Ft) és 17 lótáp adag (68 Ft), összesen 268 Ft. A század elején a hadvezetőségtől a huszárok járandóságukat még felerészt pénzben, felerészt természetben kapták meg. Utóbbi nyáron és táborban a napi 1 kg-os kenyéradagra szorítkozott, amit a katonai raktárak szolgáltattak ki napi 2 krajcár, azaz 1 forint levonása ellenében. A tisztek és a prima plana személyei csak annyi adagot vételezhettek, amennyi saját és szolgáik szükségleteit fedezte. A természetben kiadható kenyéradagok számát — amelyért háborúban 2 krajcár helyett csak napi 1 krajcárt kellett fizetni - a rendfokozat szerinti növekvő arányban az előírás pontosan megszabta. így például az ezredesnek 20, az alezredesnek 15 (a gyalogságnál csak 10), az őrnagynak mindössze 8 dukált. Más problémát jelentett a takarmányozás. Az első nyári hónapokban nem adtak ki lótápot, hanem a lovakat legeltetéssel vagy lekaszált fű etetésével kellett eltartani. Lótápot igényelni csak az év további hónapjaira lehetett, amikorra a legelők már használhatatlanná váltak, amiért a közlegénytől napi 6 krajcárt vontak le. A rangosabbaktól viszont többet, lényegében annyit, amennyibe a kincstárnak a takarmány tételesen került. Ha zab helyett csak szénát vagy nyerstakarmányt adtak ki, ennek értékét nem vonták le. Mivel a fele zsold-fele ellátás módszer sehol nem vált be, a katona 1719 óta a teljes zsoldját kézhez kapta, és a helyi hatóságok biztosítani igyekeztek részére az olcsó beszerzést. 1748-ban teljesen megszűnt a szállásadótól kapott étkezés, ettől kezdve a gazda kizárólag fedett szállást és istállót volt köteles biztosítani, s a legénység - a kenyéradagon kívül - teljes zsoldját megkapta. A kincstár a zsoldhoz - háború idején - némi élelmezési kiegészítést is fizetett. A húst ilyenkor többnyire központilag biztosították, amiért ugyanannyit vontak le, mint egy kenyéradagért, azaz napi 2 krajcárt. A katonák öt- vagy tíznaponként kifizetett zsoldját sok levonás terhelte. Legfájdalmasabb az egyenruha törlesztése volt, amelyre a tizedestől napi 4 krajcárt, az őrmestertől, hangásztól és írnoksegédtől 3 krajcárt, a közlegénytől 2| krajcárt vontak le. A levonás összege néha változott, mértékét mindenkor az ezredparancsnokság és a szállítók közötti szerződés gazdaságossága határozta meg. Havonta 3 garast (9 krajcárt) fizetett az ezred minden tagja az ún. ezredköltségekre. Ebből fedezte az ezred a ruhaszállítás költségeit, az ácsszerszámokat, az ezred dobosának és általában a zenekarnak a járandóságát, az „irodai” kiadásokat, a postaköltségeket, a gyógyszer- és kórházi kiadásokat, ezt az összeget terhelték a szolgálati utazások, a napidíjak, továbbá kölcsönök 902
