Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei
MOLNÁR FERENC gy haditudósító emlékei*- Részlet Horozanka, 1915. augusztus. Galambos őrmester és a huszárjai. Ma délelőtt, ahogy nekivágok a kis piszkos falunak, az egyik szalmafódelű ház előtt huszárok állnak, állig felpakolva, karabélylyal. Errefelé ritkán jár lovasság, megkérdem hát őket:- Mit keresnek itt?- Patrulba vagyunk.- Hányán?- Hatan. Őrmester úr Galambos és öt huszár. Végre láthatom őrmester úr Galambost. A kapitánytól, a híres «vitéz kapitány úr Farkas»-tól annyit hallottam már róla, hogy igazán kíváncsi vagyok rá. Őrmester úr Galambos a leghíresebb altiszt a Hofmann-hadtest huszárjai közt, három vitézségi érme van, ő mentette meg a kapitánya életét, járt az orosz front mögött, verekedett Szerbiában, a Kárpátokban, Galícziában, fogságból is szökött már meg, két sebbel nem ment kórházba, őrmester úr Galambos itt a környéken a huszárbravúrnak és a rettenthetetlen vakmerőségnek a példája, a huszárok kisebbik atyaistene - hol van? Előjön a viskóból. Valóban, három kitüntetés függ a mellén. A nagy-ezüstöt Stryjnél kapta. Hét huszárral bement a fenyegetett városba, a toronyból áttekintette a helyzetet, jelentést küldött hátra, aztán elindultak nyolczan az oroszok ellen, hogy «erőket vonjanak magukra.» Szétszélednek, egyenként lövöldöznek, magukra is vonnak öt orosz ágyú közül hármat, sőt fólfejlődik ellenük a gyalogság is, mert úgy viselkednek, mintha nagyobb sereg előcsapata volnának. Az erdőben egyedül elindul őrmester úr Galambos, hogy megnézze, hol állnak az orosz ágyúk. Hiába bújik el, a sarkantyúja kiáll egy bokorból, az oroszok kihúzzák és elfogják. Egyetlen őrt adnak melléje, ennek Galambos odaadja pénzét, óráját, lánczát, gyűrűjét, az őr elfordul és ő visszaszökik, pontos jelentéssel és - két huszárral, mert a hét közül öt ottveszett. A második kitüntetést, a kis-ezüs- töt, februárban érdemelte ki a vereczkei szoros körül, a hol hatvan emberrel két orosz zászlóaljat tartott sakkban, két napig tartóztatta az ellenséget, ötven lépésre az orosz rajvonaltól éjjel-nappal, étlen-szomjan, méteres hóban, a míg a német gárda bevette Annaberget és Tucholkát. Maga a trónörökös tűzte a mellére a kis-ezüstöt. A bronzot a múlt hónapban kapta sokmindenért, a mi «összegyűlt», mint mondja. Kitüntetésből léptették elő őrmesterré is. * In: Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei - 1914. november — 1915. november, Budapest, 1916. Frank- lin-Társulat kiadása, 463—472. p. 869
