Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 10-11. szám - Molnár Ferenc: Egy haditudósító emlékei
A legkevesebb, úgy-e, hogy érdeklődöm őrmester úr Galambos polgári múltja iránt. Azért járok itt, azért bújok be minden lyukba, hogy mindent összeírjak, összeszedjek, ami a magyar katonára vonatkozik. Már régen terveztem, hogy egyszer egy huszárpatrouillet megfogok és megvizsgálom őket a legapróbb részletekig, mint a doktor. Tehát: mi a keresztneve: — Aladár. Még nem mondtam, hogy őrmester úr Galambos külsejében csalódtam. A neve, a híre után szélesvállú, marczonabajuszú öreg huszárt vártam. De most egy kistermetű, szinte vézna gyerek áll előttem, alig serkedő bajusszal. Mind az öt huszárja külön-külön az apja lehetne. És — Aladár, ez gyanús. — Hova való? — Pestre. Szélesen és boldogan nevet, mint a ki becsapta a másikat, mikor látja, hogy elbámulok a dolgon. Igen, Pesten született, huszonhárom éves, «édesapám építési vállalkozó Óbudán, talán tetszik ismerni, Gans Árminnak hívják.» — Czivilben micsoda? — Hivatalnok vagyok, magánhivatalnok.-Hol? — Az aradi pamutárúgyár pesti irodájában. Textilmérnöknek készülök, de most megakadt a dolog. Tizennegyedik hónapja vagyok a harcztéren. Besoroztak 32-es bakának, aztán áttettek irodai szolgálatra a huszárokhoz. Úgy kerültem ide a svarmléniába. — Lovagolt azelőtt is? — Nem, uram, nem ültem én addig lovon soha. Mikor czivil voltam, reggel nyolcztól tizenkettőig, délután kettőtől hatig irodában ültem, este héttől kilen- czig a technológián ültem az esti tanfolyamon, aztán ültem sokat a Newyork-ká- véházban és ha zenét akartam hallani, a Sorrento kávéházban ültem. Mindig ültem én, uram, csak az operában álltam, az olcsó helyen, mert a zenét nagyon szeretem. — Az esti tanfolyamon mit tanult? — Külön még könyvelést, kereskedelmi számtant és levelezést. — Hogyan lett altiszt? — Februárban sok tiszt úr esett el, átvettem egy népfolkelő huszár-szakaszt, csupa öreg honvédhuszárt, mint czúgszfűrer. — Sebe van? — Kettő. A lábam meg a czombom lőtték meg. — Volt otthon? — Nem én. Azt se tudom, hogy néz ki Pest. Nem volt veszélyes sebesülés egyik se, tovább szolgáltam vele. A lova nyugtalankodik. Hátrakiált hozzá: — Hőj, hőj... Feleség! — Jó neve van... — Igen - mondja - Feleség... Nagyon jó ló. Más nőt nem is láttam tizennégy hónap óta. A tárczájában őrzi a czédulát, a melylyel alsótakáchy Farkas Elemér, a kapitánya, a nagy-ezüst érmet kisérte, mikor átadta neki. A szöveg így kezdődik: «Galambos Aladár őrmester eddig harminczhat ütközetben harczolt és az életemet mentette meg...» — Ez hogy történt? 870
