Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Jász Attila: A vers, a száj és a fül (Fabó Kinga: A fül)

verseiben a női létértelmezés konkrét megjelenési formái kerülnek a középpontba, ambivalens érzéseket keltve bennünk, mint mikor egy nő néz az őt megkívánó férfira kislányos-naivan és rafináltan-megcsinált módon, kéjesen és megvetően, kihívóan és visszautasítóan is egyben, de megadásra készen, legyőzettetést remélve. A kevesebb mint harminc vers (29) a költőnő számára fontos dolgokról, a mindenkiben (!) meglévő női oldalról beszél. Például Marylin Monroe-n keresztül, akit Egérkének nevez versében, akiről kiderül, gyerekkorában csúnya volt és jelentéktelen. „Soha nem csinált semmit, csak behúzódott egy sarokba és hallgatott. Ez tetszik nekem.” Mint mindig, határozott hangvételét a zárlat bizonytalanná, szorongást sugallóvá teszi, és ezt a versvégi feszültséget képtelen feloldani; - költőien - látszólagos paradoxonba fojtja: „Halálával kapcsolatban sok mendemonda kering. Szeretném hinni, hogy öngyilkos lett. Hogy miért? Mert olyan szőke volt”.

(Széphalom, 1992)

861