Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Bohár András: Concrete-Konkrét (Géczi János: Concrete)
BOHÁR ANDRÁS Concrete—Konkrét GÉCZI JÁNOS: CONRETE Géczi János munkásságának konkrét költészeti törekvéseket bemutató jelen kötete nem minden előzmény nélkül való. Már az Elemekben (1986) megtalálhatóak a műegészbe komponált vizuális indíttatású poémák. A hagyományosnak mondható képversektől a lettrista kísérleteken át a konkrét költészeti megnyilatkozásokig láthattunk példákat a modernizmus ez irányú tendenciáiból. Ez a könyv komplexitásával és organikus szervezettségével jelentékeny helyet foglal el, nemcsak Géczi életművén belül, de a hazai experimentális opuszokat figyelembe véve is (lásd erről jelen sorok szerzőjének tanulmányát: Az avantgárd költészet lehetőségei az elmúlt két évtizedben. Életünk, 1993/6. sz.) A Gyónás című verseskönyv (1988) már korántsem mutatja ezt az egységességet, mivel itt a tradicionális modernizmus jegyében fogant Fekete szegélyű fehér című versciklus élesen és műfajilag is elkülönül ,y\ titkos értelmű rózsa” írógépre komponált tiszta esztétikumot megkísértő jelszerűségétől. Az Elemek koncepciójához való „visz- szatérésként” értékelhetjük & Látkép a valóságról gepárddal (1989) kötetét, azonban a jól felépített szövegkonstrukcióba itt sem illeszkednek, s többnyire esetlegesek a kollázs típusú vizuális munkák. Mindezek mellett mindhárom könyv jelentős töredékeket villantott fel a vizuális és ezen belül a konkrét költészeti törekvések Géczi által preferált vonulatából. A Concrete kötet, amely a Magyar Műhely kiadásában jelent meg 1991-ben (Párizs, Bécs, Budapest), az előző munkák vizuális mozzanatainak összegzéseként is aposztrofálható. Nézzük először az egyes ciklusokat. Mindjárt kezdő akkordként - Xerox - a fénymásológép által indukált effektusok lépnek előtérbe. A hagyományosnak mondható, írógéppel konstruált lettrista munkákat a másolás folyamata közben bemozdítja a szerző, és így az elsődleges jelek mobil jelentéstartománya és nyitottsága kerül hangsúlyos pozícióba. Géczinek ez az „újítása” talán a legkiérleltebb és leginkább egyéni alakot öltő. Ez a látszólag egyszerűnek tűnő eljárás közvetíti a konstrukció és egyedi emóciók találkozását, s felhívja figyelmünket a műalkotás egyediségére, az érzéki megismételhetetlen valóságára. A Kréta ciklusának konkrét valóságdarabjai, a letépett, leszakadozott plakátfelületek így színesen valóban érzékien fogják meg élet és művészet ekvivalenciájának kihívását, de semmiképpen sem hatnak az újdonság, egyéni látásmód meghökkentő erejével. Hiszen ez a megközelítés már jórészt „kifutotta magát” a hetvenes évek nemzetközi experimentális költészetének élvonalában. Sokkal izgalmasabbak a Nemzeti földrajz és a Színezett I., II. ciklusok bemozdított kollázsképei, ahol a már a Xerox fejezetben alkalmazott eljárással találkozhatunk. A különböző kollázsképek mobilizálásával egyedi textúrák létrehozása válik lehetővé. A munkák tartalmi közvetítései, más és más kulturális minták egymásbajátszá- sai, az individuális létmód mozgási esélyeinek feltérképezései együttesen adják a műfaj kreatív felszabadító hatásának szépségét, s olyan „tartalmas formák” megjelenését, amelyek csak ennek a poézisnek a segítségével fogalmazódhatnak meg. A Hó a mandulaágon lettrista ihletettségű „egymásramásolásai”, valamint a 857
