Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Lőrinczy Huba: Az epikus lírai prológja - Márai Sándor: Emlékkönyv
kötetkében egzotikus — Babitsot, Tóth Árpádot idéző — hasonlatok („... néztem, fáradt szemmel, mint hajtsár a tevét”: Kávéház), a nem túl nagy képsűrűségű szövegekből elöfénylenek szokatlan és ékes metaforák és szinesztéziák („fájó nász hidege”, „sejtő, bus pirulással”, „selymes-izü ó-bort”, „bús, ezüst damaszttal”, „bús-füstü rözse-lángok”, „lomha kanapé”, „édes hóban” etc.), a szerző gyakorta bűvöl alliterációk játékával („bolondok bús havában”, „tavaszi tavak fehér liljomos tükrén”), s tud ily hímes szavú, téveszthetetlenül „nyugatos” szépséggel kanyargó mondatokat papírra vetni (a Kávéház című szonett első és harmadik strófáját idézzük): Flórenci körutak ovális peremén, antik vizek tükrén vágytam merengni s elringani egy klasszikus nagy Semmi cifrázott szóvirágján, ütemén. (...) Mozaikos ivek kusza arabeszkjét számoltam estbe hajlón s álmodon figyeltem, mint érkeznek rám az esték, (...) Akár ha Babits, Juhász Gyula avagy Tóth Árpád valamelyik versét olvasnék - az imitáció szinte tökéletes. Szegedy-Maszák Mihály monográfiája úgy találja, hogy az Emlékkönyvben „Leghatározottabban Babits hatása érzékelhető”, s a Pogány kézfogón című Márai-költe- ményben a Két nővér, a Március délutáni temetésben meg az Esti kérdés ösztönzését tételezi (i. m. 47.). Ellene kell szólnunk eme vélekedésnek, mind a legfőbb ihlető személyét, mind a verskapcsolatokat illetően. Az Emlékkönyv darabjait írogató kamasz mestere, példaképe - s nem csoda ez - mindenekelőtt Ady (a fenti két költemény esetében is!) - Babits csupán másodikként kerülhet szóba. Szükségtelen értekeznünk itt arról az elementáris hatásról, amelyet a Vér és arany költője a reá következő nemzedék fiataljaira (így József Attilára, Szabó Lőrincre, Fodor Józsefre s másokra) tett, elég, ha kimondjuk: az induló Márai számára is elsősorban ő a minta, a követni akart bálvány. Az Emlékkönyv kompozíciója, számos vershelyzete, lírikusi póza, ön- és létszemlélete, megannyi szófordulata Adyra mutat vissza, ámde fűzzük ehhez tüstént: a hang, a hangszerelés jóval szelídebb és visszafogottabb, sokkal kevesebb a pátosz, s csekély a látomásteremtő hajlam. Más a kamaszköltö alkata, mint a mesteré, nyilván ezért is épül be a kötetbe halkabb szavú, tűnődőbb lírikusok inspirációja úgyszintén. Példával igazolván állításunkat: a Március délutáni temetés egyértelműen a Sírni, sírni, sírni parafrázisa, de a tanítvány a maga képére formálja át az ihletadó szöveget. Csupán a Márai-féle variánst citáljuk: A ravatal - e szörnyű asztal - Borítva bus, ezüst damaszttal. Fölséges tál rajt’ a koporsó: az élet-étel olyan olcsó. Három gyerek fekete gyászba’ Könnyeket sír az uccasárba. Nyomukban sok vén siratóné, Lábuk alatt fröccsen a hóié. 852
