Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Dragomán Pál: Feszt László grafikáiról

bizonytalanul komponált, zavaros rajzokat. Aztán vannak művészek, akik kitűnő, de teljesen meddő képeket készítenek; képeket, amelyek nagylelkűek vagy hangosak, nemesek vagy emelkedettek, témájukat esetleg megjegyezzük, csak éppen nem tudunk soha többé felidézni egyetlen vonalat, foltot vagy színt sem, melyek a képet egyszerivé, megismételhetetlen csodává emelik. Az ilyen művek lehetnek érdekesek és nagyszerűek, de nem igazi művek. Hiányzik belőlük valami, amit nem értelmével alkot a művész, hanem indulatával, sugallatával, szívével, látomásával. Enélkül a valami nélkül csak kifogástalan képek születnek, igaziak nem.

Ezek a rajzok, amelyeket itt a lapban most közlünk, sugárzóan tiszták, és olyan ravaszul megszerkesztettek, hogy Ön kedves olvasó, ha majd évek múlva visszagondol erre a lapszámra, lehet hogy semmire sem fog emlékezni belőle, de elméje biztosan visszaidézi majd ezeknek a rajzoknak különös textúráját, melyet az alkotó egy sajátos, csak rá jellemző és megismételhetetlen módszerrel ért el. Nem sokszorosító grafikai eljárással készültek ezek a lapok, egyedi tusrajzok ezek. Különös világot látunk rajtuk, mitikus, hierarchikusan szigorú szerkezetet, olyat, amely leginkább a természeti népek totemisztikus ábrázolásait juttatja eszünkbe, maori tetoválásokat vagy ausztrál kéregfestményeket. De igen közel állanak ezek a rajzok a magyar népművészet egyes területeihez, a karcolt csontfaragványok, lőporszaruk, vagy a festett húsvéti tojások formavilágához. Pedig antropomorf, figurális művészet ez. A vastag, kontúros vonalakkal körülhatárolt emberi alakok gazdag, növényi bujasággal borítják be a papír egész felületét. A rajz, az ábrázolt figuráknak mintegy a röntgenképét, belső szerkezetét is ábrázolja és ott, ahol a csontok, izomzat, belső szervek nem töltik ki az egész felületet, különös spirálok szerteágazó vonalak, tetoválás érzetét keltő szerkezete teszi térbelivé a síkban ábrázolt emberi figurákat. Az alakok feje gyakran maszkszerű. Néha szarvakkal, bikaszerű antik hatást keltve. Kiterjesztett karú alakjai feszületszerű hatást keltenek. Egyes méltatói lírai expresszionizmusról beszélnek Feszt Lászlóval kapcsolatban. Ez badarság. Mi sem áll távolabb ettől az antik totemizmusból fakadó, szigorúan kemény vonalakkal határolt grafikai ábrázolástól, mint a líraiság. Inkább egyfajta plasztikai történés állomásaiként kapcsolódnak egymáshoz az egyes lapok, de ez a történés nem regényszerű, nem irodalmi, hanem csak képzőművészeti eszközökkel megfogalmazott, a két síkban ábrázolt antropomorf figurák vagy alakok különböző mozgáslehetőségeinek buja, de mégis artisztikus és rendkívül megkapó ábrázolása.

848