Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Fűzfa Balázs: Közelében a télnek - A kommunikáció és az erotika szerepe Arany János néhány balladájában (tanulmány)

Különös, varázsos, valamiképpen ókori erotika érzehetö nagyon-nagyon szemérmesen és visszafogottan a Szondi két apródjában. Abban a balladában, amely éppen a kommunikációs jelrendszerteremtés, -alakítás kiapadhatatlan forrása, abban a balladában, amely végső soron már éppen a kommunikáció nélküli egymás-értés megváltó erejéről szól.

Az apródok egyoldalú kommunikációt folytatnak: Szondi megrendítő történetét beszélik el megállíthatatlanul. A török követ minduntalan megszakítja ezt a történetet, és szebbnél szebb kísértő képekkel igyekszik meggyőzni a fiúkat szerinte való kötelességükről. Az apródok egyre inkább „kibeszélnek” saját történelmi idejükből, mind egyetemesebb érvényű lesz, amit mondanak, a követ pedig minden kommunikációs lehetőségtől meg akarja őket fosztani; éppenséggel tudja, hogy milyen ereje lehet a két fiatalember szavainak. Ok hárman elbeszélnek egymás mellett, s nagyon is jól értik egymást. Az apródok kommunikációs ereje révén végül a követ győzetik meg Szondi nagyságáról, ő is a hős csodálójává válik - de azonnal észbe kap, és saját elgyengülése miatti lelki- ismeret-furdalása okán most már indulatosan szól a fiúkhoz. Ok pedig megingathatatlan nyugalommal és elszántsággal néznek szembe végzetükkel, s fejezik be dalukat, az ő balladájukat:

„A.padjon el a szem, mely célba vévé,

Száradjon el a kar, mely őt lefejezte;

Irgalmad, oh, Isten, ne légyen övé,

Ki miatt lön ily kora veszte!”

A legtitokzatosabb erotika, a legvarázslatosabb kommunikációs hálórendszer: ez (is) a Szondi két apródja. Ezért szól ez a ballada a legmélyebben már ember és ember viszonyáról - itt már az ember férfi vagy női mivolta sem érdekes, az adott tér és idő koordinátái sem érdekesek, mert nem érvényesek, itt már időn túli minden megszólalás, és minden szó és minden hallgatás egy egész világot zárhat magába. Együtt van jelen és együttes érvénnyel a sikertelen kommunikációs jelrendszer-egyeztetési kísérlet és a sikeres, immár szavak nélküli kommunikációs gesztussorozat; az apródoknak már nincsen szükségük a nyelvre — a zene is a hétköznapi megértésen túli szerepét játssza -, nincsen szükségük a szavakra, legfeljebb még annyira, amennyivel be tudják fejezni Szondi tragikus-hősies történetét. S a világ ekkor ér véget, és ekkor teljesedik ki.

És ekkor, itt ér véget az erotika, az erotikus fűtöttség szerepe Arany e balladáiban. Már nincsen rá szükség. Az erotika ugyanis olyan kulcs, olyan szélsőségesen pontos kommunikációminőség-jelző eszköz, amely addig lehet hangsúlyos, világkép-jellemző, ameddig nem találkozik a kereső világképe a teljességgel - a szerelemmel és a szeretettel. A fölemlített balladák szerelemhiánya, szabadsághiánya föl oldódik azonban, ha a Szondi két apródja felől nézzük őket: mert ez utóbbi az egymást értő beszéd, más szóval a szeretet egyetemes megnyilvánulása irodalmunkban.

De ha minden elveszett, akkor az ember és ember közötti legintimebb, a teljességet dajkáló viszony, a szerelem, a szeretet is kiürülhet valamely évtizedekből. Elfogyhatnak a szándékok, melyek tegnap még velünk voltak. Utat téveszthetnek a mozdulatok, utat téveszthetnek az egymás felé induló tekintetek.

Arany János balladái erről a magányról beszélnek, a feledéstől féltik az embert, attól, hogy sejtjeinkbe mérgeződnek a mindennapok görcsei, melyek egyre kevésbé engednek a szóval élni.

A múlt század második felének darabokra hullása, a látszat-valóság felismerése, a kommunikáció lehetetlensége, hiánya rejtőzik e balladákban — ebben a műfajban érzékelhető legpontosabban a jelteremtés egyszerisége, a jelegyeztetés nehézsége, apró rezzenései és szomorú-szép tragikuma, a megértés ajándék-pillanatai és a meg nem

842