Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Fűzfa Balázs: Közelében a télnek - A kommunikáció és az erotika szerepe Arany János néhány balladájában (tanulmány)

értés lemondása. Az a titokzatos személyiség rejtőzik eme költeményekben, akinek számára a pontos-szép költői beszéd a mindenséget jelenti; ezért szegődik a kimondhatatlan kimondására. Nem kérdez, nem kér, csak lát és ír, elmond, mesél. Mély sebeket takarnak szemérmesen balladatörténetei: a lét fájdalmát, fáradt reggelek és éjszakák terhét bújtatják metaforákba. A kor tragikai vétsége az elfordulás, a kommunikációhiány, ami a balladahősök összeomlását, halálát okozza. Pókháló-sorsok bolyon - ganak bezárkózva önnön köreikbe vagy önmaguk végtelenjébe, álmokat keresve, közelében a télnek. Az itteni vágyak fogyóban.

Talán Arany volt az, aki legjobban értette és érezte a Petőfi-költészet, a Petőfi-je- lenség lényegét, az akkori közvetlen megszólalás fontosságát. Költészeti szempontból azonban magára nézve sohasem fogadta el egészében ezeket az eszményeket — még a Toldiban sem! —, más tudott maradni, s tovább tudott lépni: a szimbólumteremtés felé. Balladái arról szólnak, hogy nagyon-nagyon egyedül lehet az ember, arról szólnak, hogy költőjük kísértően közel jár a bűnös, fergeteges, csodálatos, pillanatnyi és mégis végtelen XX. századhoz — Szilágyi Domokos szép szavával szólva —, „az emberiség leghosszabb századához”.

(Budapest, 1992 — Válogatta és szerkesztette: Horváth Zsuzsa)