Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Vékony Gábor: 1910-ben született - Beszélgetés László Gyulával
Gondoltam, és mondtam is, azt hiszem nektek is mondtam, hogy gyerekek, ez dajkamese! Hát a mai napig is megvannak a törzsnevek! Hát maga a Megyer, Kér, meg Keszi, Jenő, Gyarmat! Megvannak! Hogyhogy elfelejtették?! Na, itt egy másik ilyen ellentmondás. És lassan gyűlni kezdtek az ellentmondások, hát most mit csináljak? Hát hogy írjam meg a dolgokat, mikor tudom, hogy nem lehettek úgy, ahogy belénk idegződtek a történelemtanulmányaink során? Hát szerencsémre Kniezsa István barátom a Szent István-emlékkönyvbe, - amibe én is írtam -, írt egy hatalmas, könyvszámba menő nagy tanulmányt, Magyarország népei a XI. században. És ehhez mellékelt egy térképet is. Rávetítette, hogy hol éltek magyarok, hol törökök, hol szlávok a XI. században. Hát ezt vettem alapul, és hát erre rávetítettem Árpád magyarjai, szóval a klasszikus honfoglalás kori leletek térképét, és nem egyezett. Persze, hogy ott voltak a piros, - az a magyart jelentette a térképen -, ott voltak a piroson, de a piros területen nagy, nagy területeken nem találtuk Árpád magyarjait. Hát erre a térképre majdnem szórakozásból, rávetítettem a késő avar leleteket is. És érdekes módon, az üresen maradt piros felületeken nagyon sok ilyen temető volt! Méghozzá nagy lélekszámú késő avar temető. Késő avar, azaz amint ez is a feltevésem volt, onogur temető. Minket az egész világ onogurnak hív. Ugye a hun- garian, hongroise, hungarus, ez mind az onogurból származik. Na most, hát természetes felelet volt, hogy kik adták ezeket a helyneveket: akik ott éltek. Kik éltek ott? A késő avarok. A késői avarok. Az onogurok. Ugye itt te bizonygatod, hogy inkább onogundurok voltak, de hát Király Péter Karoling-kori adatgyűjtése Árpád honfoglalása előtt 100 évvel 60 onogur nevet mutat ki a Karoling-oklevelekben. Sőt, kimutat 760-ból hajói emlékszem, egy Strata hungarorumot, magyar utat. Hát hogyhogy? Hát akkor itt magyaroknak kellett lennie. Na, ez a kettős honfoglalásnak voltaképpen az alaptétele. Én ezt megpróbáltam cáfolni, mert meg akartam önmagamat cáfolni. Gondoltam, ha eddig nem ismerték fel, - pedig pedzette Vámbéri is, és főként Nagy Géza ezt az onogur kérdést -, hát akkor miért én zavarjam fel a történelemtudományunk nyugvó vízét. S nem sikerült megcáfolnom, minden olyan törekvésem, ami ennek a feltevésnek a cáfolatára indult, fonákjára fordult, és inkább bizonyította. Például arra gondoltam, hogy hát ugye a griffes-indások ez a bizonyos onogur nép, hatalmas tömegben lepi el a Kárpát-medencét. Hát lehetetlenség, hogy, abban az időben már volt történetírás, hogy ne tudjanak erről. Hát lehetetlen! Na, nézzük meg a történeti forrásokat! Elővettem először az orosz őskrónikákat. Amit Hodinka fordított magyarra. Hát az világosan megírja, hogy először jöttek a fehér ugrok amikor az avarok voltak, és azután jöttek a fekete ugrok, amikor Oleg volt, aki Árpádnak a kortársa volt. Tehát világosan két ugor honfoglalásról beszél. Nézzük meg Bizáncot. Bizáncban a bizánci udvari levéltár óriási volt, és egyesítette magában a hittérítők, a kémek, a postamesterek, a hadvezérek, a foglyok vallomásait. Különösen a Bizáncot támadással fenyegető északi területeknek a népeivel foglalkoztak sokat. Nahát ott megírják, hogy Kovrat fejedelem az onogur birodalom nagy kagánja: öt fia volt, és mikor halálát érezte, akkor azt mondta az öt fiúnak, hogy gyertek körém, kezébe vett egy nyílvesszőt, eltörte: semmiség. Kezébe vett öt nyílvesszőt, és nem tudta eltörni. Azt mondta: fiaim, - én most úgy szabadon mondom el, népmeséi fogalmazásban -, fiaim, ha együtt maradtok öten, a pokol erői se tudnak kikezdeni titeket. De ha szétmentek, végetek van. Na mi történt? Meghalt az öreg Kovrat, a fiúk pedig 10-20-30 éven belül szétmentek. Az egyik maradt a Meotisz környékén, a másik felment a Volga mellé, a harmadik, Aszparuch, megalapította a mai napig is meglévő dunai Bulgáriát, a negyedik népével együtt Pannóniába Pedig ez teljesen lehetetlen... 75
