Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Hellmut Stefan Milletich: 5. zsoltár, 16. zsoltár, 21. zsoltár, 37. zsoltár, 79. zsoltár (versek, Monoszlóy Dezső fordításai)
Te, határtalan szereteteddel felénk, akiket határ, mezsgye köt, s így körünkön túlszárnyal az, szívünk nem tölti ki, mert amúgyis töltve van, csak nem tudni, mivel, mitől. Nem az éj bűbája tán, vagy a jótevő meleg, az idegenből hazatérő, akinek szobát nyitunk, megágyazunk. Te, érthetetlen, nehéz szereteteddel felénk míg fel nem adjuk a hús múlásra ítélt töviseit, mely a te sohasem múló lényed gondoskodásod képmása csak. 37. zsoltár Hús és vér alakban melyik pergament-tekercsben él a gondolat? A vénák kiszáradt zuhogok, a hegyek szépségéért repeső tekintet lankadt. Új kor küszöbén állnak a vének, csalódottan rázzák ősz fejük, a világra s magukra gondolón. A volt s nem a lesz a mérvadó. 791
/
