Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Hellmut Stefan Milletich: 5. zsoltár, 16. zsoltár, 21. zsoltár, 37. zsoltár, 79. zsoltár (versek, Monoszlóy Dezső fordításai)
Egy különös aggastyán nevetve lapoz, mily szép lesz, aminek lenni kell, s ami majd jönni fog... 79. zsoltár Mivel esik, a víztükör emelkedik, hegytetőre kapaszkodik a csónak. Nyugodj csak, szól a szív a testhez, van itt mindenből bőven, nincs helye hát a harcnak. Jövőt kutatni belefáradt az akaratvesztett élet. De ha akaratot szülhetne fölösleg, kihörpinthetnénk még a tengert, hegyeket tömhetnénk hasunkba, különben megtettünk mindent. Az ajtó résén idegen néz be, semmit se kérve. Leül és csontos kezével valami ismeretlen taktust dobol. Eltorzultak a kapcsolatok semmit sem hoznak létre. Este van, a sötétség így cseppet se furcsa, meglepetést számunkra nem jelent. Valaki divatos újdonsággal ágál, erre szemünk se rebben. Végül eláll az eső, a világmindenség pocsolyáit szikkadásra serkent. Monoszlóy Dezső fordítása 792
