Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Hellmut Stefan Milletich: 5. zsoltár, 16. zsoltár, 21. zsoltár, 37. zsoltár, 79. zsoltár (versek, Monoszlóy Dezső fordításai)
Te vagy a szorgoskodók füle. A hangos imáktól semmit se hallasz. Önön magadnak bőven elég vagy. Tompa ébrenlétből csak álmodban riadsz fel. A szeretők azok, kik madarakként énekelnek, ismerik a kezdetet és véget, a bűnösség paplana alól felemelkednek Tehozzád, és fényre hozzák ősi törvényedet. Te vagy a lelki szegények gondolata, kiket a tavasz lépre csal, nem ismerik a nyarat, de halk mosollyal ajkukon őszi borongás temet. 21. zsoltár Te, felismerhetetlen szereteteddel felénk, melyet némán, mintha terhet hordoznál elénk cipelsz, sejtést se súgva a szeretőknek, mily szépségnek szikrája gyűlt ha nem reszketne hajnaltájt harmat almafák levelén ahol ez a szeretet megírva áll - csak elolvashatóvá válna végre. 790
/
