Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Hellmut Stefan Milletich: 5. zsoltár, 16. zsoltár, 21. zsoltár, 37. zsoltár, 79. zsoltár (versek, Monoszlóy Dezső fordításai)

Az esti csendben, mikor mindenki hallgat, szavad sugallatára várok, amit kivágok, nekünk ajánlasz.

Hadd adhassam egyszer vissza, kezedbe helyezve.

16. zsoltár

Te vagy

a szerető asszonyi kéz, mely reggel melegít .hűsít delente,

estidőben gerjesztve teríti az asztalt.

Apácaízű az éji szél, suttogó imák,

s Karmel hegyének csendjében lebegve. Fiú- nőtestvértől végleges búcsúra készen szemét lehunyja a sötétség fátyla elől.

Te vagy

a nagy magányos szája, mely elnémul a fényben, fájdalmakra jajdítja az éjjel, vigasztaló szavakra biztatja az alkony.

Anyaölelésű a messzi fény, a világ elejétől fogva rajta függ, de leszakad a kereszt alatt, földre zuhan: idegen ifjakat választ fia helyett, éhezőknek keblét kitárja.