Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - Vitezslav Nezval: Az idők jeladása (részlet, Monoszlóy Dezső fordítása)
VITEZSLAV NEZVAL Az idők jeladása (részlet) Te boldog utókor bocsásd meg majd nékem, hogy változó ritmus korszakában éltem, láz, malária, harcok melegágya, melankólia zúdult a világra, lázadások marták, mint savak a tested, bábeli városok öntötték a szennyet, megbocsátod tán e délibáb képet, hogy tizennégyben amikor mint ékszert bámultam Morvában autók karavánját, béke koszorúzta gyerekkorom álmát, ámulva csüngtem e csodáknak rajzán, de mozgósítás következett aztán, s alighogy a tudást kissé megcsodáltad az iskolatermek kórházakká váltak, félve nyitottuk a boríték sarkát, végül a mundért reám is feladták, kórházban vigadtunk mint síron madárka, betegségek után tiszta szívvel vágyva, éjenkint szívtad magadba az étert, tüdőbajt tartva legfőbb szerencsédnek, a gázmaszkok alá bújtattuk az érzést, szerelmet oktatott örömlány-ledérség, s alighogy bakasapkád félredobtad, szelét érezted új forradalomnak, mentenéd magadban még, mi fénnyel áraszt, de a szeretetre gyűlölet ad választ, látod, az erkölcs elprofanizálva, szívesen bódulsz öntudatlanságba, melynek bűvkörében száz új arcú álca, vágyaim olyanok mint meteor tánca, szürke elemeket váltasz át aranyra, 785
