Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 9. szám - Ján Kostra: A Kerepesi temetőben (vers, Monoszlóy Dezső fordítása)

JÁN ROSTRA

A kerepesi temetőben

A kerepesi temetőben nyári árnyak hősébe rejtve alszik Ady. Léda se messze, fejfája mellett orgona nyílik.

Kedvese fekszik itt a közelben.

A kerepesi temetőben József Áronná mosónő sírja, s anyjához közel József Attila, fából faragott kereszt siója éke, ott pihen újból édes anyaölben.

A kerepesi temetőben szállnak, nőnek felhővándorok, tán Petőfi lelke háborog?

Sehol sincs sírja, s nem csitul a bánat a kerek világon síiját keresőkben.

A kerepesi temetőben csend honol. Megkövesült drámák, föléjük hullva nehéz sziklatáblák halkítnak vágyat, álmot, szenvedélyt itt, csak néha az élők szava száll a csöndben.

(Monoszlóy Dezső fordítása)