Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 1-2. szám - Vékony Gábor: 1910-ben született - Beszélgetés László Gyulával

Azt szeretném kiemelni, amelyik mind a mai napig nincsen egészen tisztázva. A temetőtérképek elemzésébe belefáradtam munka közben. Elfáradtam, elment a kedvem, és ilyenkor áthidaltam mindig ezt a kotlóperiódust azzal, ahogy valamibe belekezdtem. Például belekezdtem abba, hogy a temetőben talált nyílcsúcsok számát összeszámoltam, és osztottam, szoroztam a temetőben talált szabad emberek sírjaival. S hogy mi jön ki belőle, nem tudom. De több temetőnkben, majdnem minden temetőben 9,6, 10,1, vagy 10 körül jött ki az osztás-szorzás aránya. Megvolt a tízes szervezet az avar korban is. Azután, az ország különböző területein, sajnos nem tudjuk mindegyikről, hogy hol, találtak arany álcsatokat. Ezek az arany álcsatok az övön voltak, és kán méltóságot jelöltek. Nem a kagánit, a kagánit talán a tápéi darab jelölte. Tehát volt területi felosztása az avaroknak is, foltehetőleg éppen tízes. Nos, meggyőződésem szerint Szent István, illetőleg Géza nem a semmiből teremtette meg a tízes szervezetet! A honfoglalás kori temetőkben, Árpád temetőiben nincsen ez meg. Hanem beleépült, a már meglévő avar államba! Annál is inkább, mert ennek az avar államnak a népessége, ahogy a Kettős honfoglalásban próbáltam errefelé tapogatózni, már magyar volt. Tehát beleépült a már magyar államszervezetbe, sőt, amint legutóbb meggyőződésemmé alakult, beleolvadtak a magyarságba az Árpád-család és előkelőink török nemzetségei. Beleolvadtak és magyarrá lettek. Nahát ilyen perspektívák nyílnak az avarokból felénk.

Említetted a kettős honfoglalást. Munkáidban már a ’40-es évektől kezdődően megfigyelhető egy olyasfajta elképzelésnek a megjelenése, amely az avar korszak közepe táján újabb bevándorlást tételez fői. A honfoglaló magyar nép életében arra mutattál rá, hogy az avar, a kései avar és a honfoglaló magyar szállásterület kikerüli egymást. 1955-ben az avar könyvedben azt bizonyítottad, hogy a VII. század vége felé, a Volga-Káma vidékéről, a Káma folyó környékéről történik egy bevándorlás a Kárpát-medencébe. Mindezek azonban csak előzmények voltak. A ’60-as évek elején jelenik meg teljesen kialakított formában az az elméleted, amelyet mindenki „kettős honfoglalás-elméletként" ismer, és amely elmélet, tudjuk mindannyian, elég nagy vitákat váltott ki. Mik voltak azok az adatok, amelyek ennek az elméletnek a kialakítására késztettek1

Na, először a vitákra térnék rá, én nagyon szeretem a vitákat. A becsületes, tisztességes viták abból indulnak ki, hogy egy bizonyos adatsorozatot, vagy adattömeget én másként látok, mint a velem vitázó valaki. Én ezt tisztelem. A brosúra-ellenvetésekre vagy mi az, én nem is figyelek rá. No most miből indultam ki? Abból indultam ki, hogy meg kellett volna írjuk Bóna Istvánnal együtt a népvándorlás és honfoglalás kor történetét az Akadémia számára. Könnyelműen elvállaltuk, hiszen: a szarmata kori lelőhelyek össze vannak gyűjtve, a hun koriak össze vannak gyűjtve, a longo- bárdok össze vannak gyűjtve, a gepidák össze vannak gyűjtve, a kora avarok össze, a késő avarok össze, a szlávok össze, a honfoglalók össze, hát nekünk mi marad? Csak meg kell írni! Gondoltuk. No, rám a honfoglalás kor jutott volna. Csakhogy az ember, ha leír egy mondatot, ott minden szónak, a szavak minden árnyalatának aranyfedezete kell legyen! Nem lehet össze-vissza írni! Nem szabad! Nahát, kezdtem a honfoglalók hét törzsével. Hét törzzsel. Honnan tudjuk? Hát a bizánci császártól, ugye? Constantinos Porphürogennétos. Miért nem tudnak róla a magyar krónikák? Na ez volt az első ellentmondás. Aztán egymás után bukkantak fel olyan dolgok, amiről nekem határoznom kellett volna, vagy el kellett volna hinnem, amit a nagy elődök mondtak. De csak hinnem, mert bizonyítani nem bizonyítottak ők se semmit. Például olyan bizonyságok járták, hogy mire a magyar krónikákat elkezdték írni, elfelejtették a törzseket.

74