Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 9. szám - "Ír a sajgó seben" - Monoszlóy Dezső Hviezdoslav-díjas
„ír a sajgó seben” - Monoszlóy Dezső Hviezdoslav-díj as A szlovák irodalom jeles tolmácsolóinak évente adományozott Hviezdoslav- díjat az idén, az 1993-as esztendő kitüntetettjeként, Monoszlóy Dezső költő és író kapta. Az ünnepélyes díjátadásra a Szlovák írók Szervezetének székházában került sor, ahol a szlovákiai magyar írók közül meghívottként jelen volt Duba Gyula és Hizsnyai Zoltán. A díjalapító Szlovák írószervezetek Hálózatának és a Szlovák írók Társulatának nevében Peter Andruska, Ján Buzássy és Ján Tuzinsky a magasfokú elismerés szavaival méltatta Monosz- lóynak a szlovák irodalom magyar nyelvű közvetítését szolgáló eddigi több évtizedes műfordítói életművét. A több mint 30 kötetet kitevő fordítástermésben többek között olyan nevek szerepelnek mint: Pavol Országh-Hviez- doslav, Iuan Krasko, Ján Rostra, Stefan Záry, Vladimir Reisl. A köszöntőkből kicsendült a megbecsülés a szlovák irodalmi értékeknek az egész magyar nyelvterületre kiterjedő megismertetéséért. A Hviezdoslav-díj átadásakor a szlovák televízió és sajtó szlovák és magyar nyelven köszöntötte a szerzőt. Kiemelte több évtizedes kultúrpolitikai munkásságát, amely nemcsak azt jelentette, hogy az ünnepelt több mint harminc kötetet fordított a szlovák és cseh költészet klasszikusaiból és kortársaiból, de baráti kapcsolatain keresztül ápolta a nemzetközi kultúra, ezen belül kiemelt helyen a szlovák, a cseh és a magyar kultúra termékeny egy- másrahatását. A különböző szlovák lapok (Národná Obrada, Smena stb.) hangsúlyozták, hogy e művészi missziót Monoszlóy annak ellenére teljesítette, hogy több éven keresztül igazságtalanul politikailag meghurcolták, s máig sem él benne semmi elkedvetlenítő keserűség, csupán azt fájlalja, hogy a börtönéveket és az internálótábort 1968 után huszonötéves otthoni elhallgatás követte, s így egy egész generáció nőtt fel műveinek ismerete nélkül. Az Új Szó riporterének adott nyilatkozatából idézzük:- A köszöntők nem voltak híján az elismerő szavaknak. Igaz, a díj egy egész fordítói életműnek szól, de odaítélésében mégis mintha ott lenne a meg- késettség.- Húsz évig fordítottam a cseh és szlovák irodalomból több mint harminc kötetre valót, ami díjjal vagy anélkül életemnek elidegeníthetetlen darabja. Az elmúlt negyedszázad alatt, amikor 1989. november végéig még bibliográfiai adatként sem szerepelhettem Csehszlovákiában, a kirekesztettség többek között épp e belső szellemi kötődés élményétől és természetes megélésétől igyekezett megfosztani, pár kilométerre Pozsonytól, de már az egykori túloldalon, Bécsben. A díj átvétele jóleső érzés, de sajgó seb is, hogy egy egész nemze- déknyi idő esett ki a közvetlen kapcsolattartásból, ami számomra egyet jelent a fordítói munka nélkülözhetetlen közegével és légkörével. 782
