Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? (tanulmány)

őrterror rettegésben tartotta az országot. A társasági élet megszűnt, az irodalmat bilincsbe verte a kegyetlen cenzúra, a magyarérzelmű tanárokat el- bocsájtották, a leveleket átvizsgálták. A magyar történelem kutatóit különösen szemmel tartották. A nagy magyar történetkutató Horvát István (1784- 1846),230 a nemzet függetlenségét tekintette a legfontosabbnak.231 A napóleoni háborúkban azonban Ausztria meggyengült, I. Ferenc először felvette Ausztria császára címet (1804), majd lemondott a német-római császári címről (1806). Ugyanakkor az udvar hozzájárult a magyar nyelv használatához az országgyűlésen és az iskolai oktatásban. A történetírók láthatólag megértették Napóleon szavait: „legyetek újra, akik valaha voltatok!”232 A korábban terjedő finn-lapp rokonság tanával szinte minden számottevő magyar történetíró szembeszállt. Fessler Ignác Aurél (1756-1839),233 akit az orosz kormány 1810-ben meghívott Szentpétérvárra a keleti nyelvek és irodalom tanszékére, 1813-ban Szarátovban írta meg Magyarország történetét tíz vaskos kötetben.234 Korábbi munkái közül, különösen a „Leírások a magyarok régi korszakaiból” című sorozat235 köteteiben236 tett hitet amellett, hogy a magyarság egy szkíta nép,237 de nem hagyott kétséget afelől sem, hogy nevének hangzása ellenére, igaz hazafi, aki könyveit „Szülőhazám, Magyarország derék, hős és nemes fiainak” ajánlotta.238 Tízkötetes sorozatának bevezetésében mindjárt az első mondatban a svájci Joann Müllert idézi: a magyarság egy szabad nép!239 Őstörténetünket illetően nagyon figyelemre méltó érveket vonultat fel a finn-elmélettel kapcsolatban. Azt írja: amiképpen ősrégen, az emberemlékezet előtti időkben Ázsia déli része észak felől népesült be, később Ázsia északi vidéke délről, kétségkívül a délnyugat-indiai félsziget felől, ahol számtalan nép, birodalom és dinasztia bölcsője ringott az ősi időkben. És ott a sötét őskorban már létrejött egy nagy, ámbár a természeti csapások és gondok terhe alatt elvadult finn világ, amely a Jeges-tengertől az Uraiig, a Dontól és a Dvinától az Irtisig teijedt. Ezeknek a népeknek nagyon korán kellett megtelepedniük, és nagyon sok sorscsapást szenvedtek el, mivel időszámításunk első századaiban már olyan mélyre süllyedtek, hogy elképzelhetetlen vadságban, nyomorúságos szegénységben élő emberekként voltak ismertek, akiknek nincsenek fegyvereik, nincsenek lovaik, nincsenek emberi lakásaik. Táplálékuk füvekből állt, a ruházatuk állatbőrből, és a fekvőhelyük az anyaföld volt. Minden reményük a nyilaikban volt, amelyeket — vas hiányában — csonthesem Süden, und zwar auB der westlichen Halbinsel Indiens, der Wiege zahlreicher Völker, Reiche und Dynastien von uralten Zeiten her, wie vor allem Menschengedenken der Asiatische Süden aus dem Norden, bevölkert: und so entstand alldort in dunkler Vorzeit schon eine grosse, doch unter Naturplagen und Sorgendruck verwilderte Finne-Welt, welche von dem Eismeere bis an den Ural herabreichte und vom Don und der Düna bis an den Irtisch ausgebreitet war. Sehr früh müssen ihre Be wer in sie eingewandert seyn, und man- cherley Schicksale mochten sie gedrückt haben, weil sie im ersten Jahrhunderte der christlichen Zeitrechnung schon so tief he abgesunken waren, dass sie bekannt wurden als Menschen von ungemeiner Wildheit, jämmerliche Armuth, oh Waffen, ohne Pferde, ohne menschliche Wohnungen. Ihre Nahrung waren jetzt schon Kräuter, die Kleidung ein Thierfell, die Lagerstätte die Erde. Alle Hoffnung lag in ihren Pfeilen, welche sie aus Mangel an Eisen mit Knochen zuspitzen Fessler: Die Geschichten... I. 1815. 172-173.

241 Mitten unter diesem Volke weideten einmal auch Pannoniens nachmalige und letzte Eroberer, welche sich selbst, bis auf den heutigen Tag, Magyarok, nennen. - Von ihren Finnichen Nachbaren, Ugem und Ugrier, von Ugor, Ogur... genannt worden. Fessler: Die Geschichte... I. 1815. 174.

242 Vieles lernten die Finnischen Horden von diesen Leuten kennen, auffassen, bezeichnen, ausprechen und machen; daher die vielen Magyarischen Wörter, Wortbeugungen, Wendungen und die ganze, so oft als Beweis für die Ungriche Abstammung von den Finnen gebrauchte Aenlichkeit der Finnischen Mundarten mit der Magyarischen Sprache: aber diese Leute wurden keine Finnen, unt waren nichts wiger als ein Zweig des grossen Finnischen Völkerstammes, welches ihre Sprache und die Eigentümlichkeiten ihres Volkscharakters beweisen. Fessler: Die Geschichten... I. 181. 175.

243 Schon oft genug, auch bisweilen mühsam und künstlich, ist die Ungrische Sprache mit den Finnischen Mundarten verglichen worden; aber noch nie nach dem Grundsätze, nach welchem man hatte vergleichen müssen, um aus der Aehn- lichkeit der Sprachen die Verwandschaft der Ungern mit den Finnen, nicht zu erschleichen, sondern richtig zu folgen. Fessler: Die Geschichten... I. 1815. 175.

244 Völker Eines Stammes müssen auch Eines seyn in den Wurzel Wörtern ihrer Sprache. Die Verschiedenheit der Selbstlauter und die Verwechslung der Mitlaute eines und desselben Sprachorga- nes dieser Einheit nicht; aber Bie war nie da, wenn dieselbe Wurzel in der inen Sprache, etwa mit Lippen-, in der andern mit Gaumenlauten ausgesprochen wird. Fessler: Die Geschichten... I. 1815. 176- 178.

245 Vergleichende Tabellen der Ungri- schen Sprache mit den Finnischen Mundarten. Nach dem Linguarium totius Orbis Vocabulerii8 comparativis, Augustissi- mae cura collectis. Petropoli typis Jo. Ca- rol. Schnoor 1786, und der neuen, von dem wirkl. Staatsrathe Theodor Jankiewitsch

737