Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? (tanulmány)
iké, meghökkentő .felfedezéseik’ jóízű derültségnél egyebet aligha válthatnak ki.”15 Bartha Antal legújabb magyar őstörténeti munkája nemcsak azzal tűnik ki, hogy a marxista történelmi materializmus dogmáit ismételgeti, de zavaros kuszaságával is. A szerző, jellegzetes típusa a kompilátor íróknak16. Újabban már fel sem merik vetni a magyarság eredetének újravizsgálatát, mert félnek a tudományos világ elítéltetésétől. Nemeskürty István például kiválóan látja a gondokat és tisztázatlanságokat, mégis ezt íija le: „A tudomány bebizonyította, hogy a hunok és a magyarok között nincs rokoni kapcsolat, nyelvük is különbözött. A finnugor eredet kétségtelen tényének világossága a képzelet homályába száműzte Attila és Árpád két honfoglalásának ezer éven át makacsul élt hagyományát.”17 Aki negyedszázada búvárkodik a történelmi forrásokban, ide értve természetesen a régészetet is, a sok-sok olvasás és adatgyűjtés közben, előbb vagy utóbb rájön arra, hogy a történelmi munkák nagyobb része telis-tele van hibával, félreértésekkel, átvett vagy kiollózott részletekkel, olyanokkal, amelyeket a szerző sohasem ellenőrzött, soha meg nem nézett eredetiben. Posztját és rangját azonban elégségesnek tartja igazsága nyomatékaként. Ez nem új jelenség. 100 évvel ezelőtt is így volt: „a tudós czím nálunk éppen nem a tudományos munka jutalma. Azt is csak a kegyelteknek szokták adományozni, akár tudnak valamit, akár nem.”18 De igaztalan volnék, ha meg nem említeném az 1992-ben elhunyt Götz László nevét, aki szinte felrázott szavaival, mondván „senki sem vesz magának fáradtságot arra, hogy eredetiben utánanézzen, miket is állítottak a «régiek«. Pedig nem ártana, ha néha felütnének egy-egy ilyen ásatag, copfos, vagy biedermeier foli- ánst, mert nem egyben igen elgondolkoztató dolgokat találhatnánk”19. Götz Lászlónak igaza volt. Azt hiszem, sikerült fényt deríteni arra, hogyan lettünk „finnugorok”. Mivel azonban betonkeménnyé cemen- tálódott „hivatalos kinyilatkoztatásokat” szeretnék megkérdőjelezni, elengedhetetlenek a pontos és eredeti hivatkozások. Csak így védhetem meg magamat és megállapításaimat a lekezelő lesöpretéstől20. I. Séd ne auctoritate, nisi id potius experimentum sit!21 A finnugor kézikönyvek vagy a nagyközönségnek szánt összefoglalások általában igen előkelő helyen már 1503 szerepel. Ezt az „adatot” másolta át Hajdú Péter, Finnugor népek és nyelvek. Bp., 1962. 8-9. Bevezetés a magyar őstörténet kutatásainak forrásaiba. 1/2. Szerkesztették: Hajdú Péter-Kristó Gyu- la-Róna-Tas András. Bp., 1976. 195. 23 Johann Heinrich Zedier. Grosses vollständiges Universal-Lexikon. 28. B. Graz, 1961. 564-6. Meyers Enzyklopädisches Lexikon. 18. B. 733-734. Az általában megbízható Universal-Lexikon Ae. S. Piccolomini 14 munkáját sorolja fel cím szerint, elsőként éppen azt említve, hogy legfőbb művének címe: Cosmographia, azaz História rerum ubique gestarum, lo- corumque descriptio (id. mű 566. oldal). Ez a megállapítás azonban téves, valójában a 9. pontban felsorolt műről van szó: História Asiae minoris et Európáé, amely először 1531-ben jelent meg és nem 1571- ben, amint a lexikon állítja: Wir haben dieses Pabst Schriften in einem Bände, so 1571 zu Basel gedrückt worden. Kortársai elismerték ugyan róla, hogy okos és ügyes politikus volt: ein überaus beherzter und kluger Mann und die wichtigsten Angelegenheiten zu trachtieren geschieht gewesen, ám ennek ellenére ifjúkorában igen kedvelte a hálószobákat és egy természetes fiút is nemzett: er ist in seiner Jugend der Liebe des Frauenzimmers ergeben gewesen, und einen natürlichen Sohn gezeuget habe. Johan. EHu- goss „poéta laureatus”-nak nevezi, illetve „in arte poetica et oratoria plurinum eru- ditus”-nak: Joannis Diugossi seu Longini canonici cracoviensis Históriáé Polonicas. Libri XII. Tom. IV. Cracoviae 1877. 691. és Tom. V. Cracoviae 1878. 278. Helmstadtban a művei nem 1707-ben jelentek meg első ízben, hanem 1700-ban, kiadója pedig Johann Melch. Sustermann volt. E gyűjteményes munkában látott napvilágot II. Pius következő néhány műve: Aeneas Sylvii episcopi Senensis, postea Pii papae II., História rerum Friderici III. impera- toris. Epitomae decadum blondi. Ab inc- linatione Imperii ad Joh. XXIII. Papae tempóra. In libros Antonii Panarmitae poétáé de dictis et factis Alphonsi Regis me- morabilibu8, commentarius. Opera Geographica et hÍ8torica. Az Opera c. mű első részének adta a kiadó 1700-ban (!) a Cosmographia seu rerum ubique gestarum históriám, locorumque descriptio címet. Minderről a kiadó a Praefatioban (id. mű 1700. 3-6. oldal) beszámol. A szöveg betűről betűre azonos az 1531. évi kiadás szövegével! Az európai rész a 218-374. oldalak közötti anyag, amelynek itteni címe: In Európám sui temporis varias continen- tem historias. Korábban, 1685-ben (Argen tora ti) látott napvilágot egy gyűjteményes kiadás s ebben III. Frigyes császár históriáján kívül történeti forrásokat közöltek. A 25. jegyzetben említett munkája után 1535-ben jelent meg egy könyv az alábbi cím alatt: Fasciculus rerum expe- tendarum ac fugiendarum. In quo primum continetur Concilium Basiliense: non il- lud, quod in magno Conciliorum volumine vulgo circumfertur, séd quo Aeneas Sylvius (qui postea Pius II. est appelatus). Nagyon jellemző, hogy egy nagypéldányszámú ismeretterjesztő könyv hátsó borítójára ezt a szöveget emelték ki: „Aeneas Sylvius Piccolomini a XV. században egy 717
