Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Határ Győző: Életút 3.
tettem: itt van, fiam, nesze, tessék. Ritkán van olyan idő, hogy kiülhetne a napra s különben is, az erkélyről a mély kertbe vezető hajóhágcsó meredeksége riasztja; mégis, egy ilyen napos vasárnap, a fonatos nádszéken ücsörögve, mi után nem tudakozódik, hogy majdnem elnevetem magam:- Nem szeretek így, hétszám ölbe tett kézzel ülni. Itt Angliában nem árulnak olyanfélét?- Milyenfélét?- Amilyen a Buksi volt, az én Buksim. Kötőgépet. Köthetnék kardigánokat, van itt szemközt két üzlet is, azok átvennék. Hogy ne üljek ilyen ölbe tett kézzel és ne éljek a nyakadon, kegyelemkenyéren...- Ugyan, ugyan, Csacsikám!- De, de! Megunsz! Rám unsz! Rájössz, hogy milyen felesleges száj vagyok! Csak a felesleges száj!- Szamárságokat feleslegesen beszélő száj.- Megtudd nekem azt a Buksit vagy akárhogy hijják angolul, fiam! Holnap! A telefonkönyvből kinézem! Első dolgod legyen! Nézze meg az ember!- Meglesz.- Nyakamba veszem a várost! Ezen aztán nagyot nevettünk. Még látogatója is volt, magas látogatója mégpedig; én csak tolmácsoltam, mert én vettem fel a telefont, amikor Jane Mansfield és Mickey Hargittay bejelentkezett. Amolyan se-vége-se-hossza limuzinon érkeztek napos kora délután, a csodaautó alig fért be a Chalcot Gardens behajtóján, ahol a vele párhuzamos England’s Lane-ről bekanyarodik s ahogy a lengenádszál hollywoodi filmcsillag úszóbajnok-férjével felszökellt a magasfóldszintre - hát odanézett az egész környék. Ne időzzünk velük annyit, mint amennyit ők velünk időztek, hiszen „stábbal” érkeztek s csak a bevonulásuk is eltartott addig, amíg fel-libbenésüket lefilmezik. A kéttagú stáb hol a kamerát csattogtat- ta/vakut villogtatta, hol filmezett. Édesanyám mindent elmondott Mickey-nek vidéken élő rokonairól, amit tudott (nem sokat tudott), a bájbeszélgetés csakhamar szokvány-nyájasko- dásba fulladt, nekem a gumimosolytól elvástak a pofaizmaim, Jane arcára kiült az ordító unalom, ha Mickey magyarra fordította a szót, ha meg én a magyar lelkendezést angolra fordítottam - hát látszott rajta, hogy csak a férjére való tekintettel nem rohan ki sivár nyomortanyánkról, de már szörnyen rájött a mehetnék. Még jó tucat csoportképet csináltak a szobákban, mindig a dívával a középpontban s utána oly hirtelenséggel távoztak, hogy érkezésünk se volt, utánuk nézni, amerre a fekete limuzin elporzott. Én is kaptam néhányat azokból a fényképekből, amelyeket Jane Mansfield bizonyára az életrajz-dokumentációja számára gyártatott - de ne piszkoljuk be magunkat vele a pincében, mert a fénykép nálam is halomban áll, mint hajófenéken az ömlesztett áru. KL És többé nem találkoztál velük? Soha. Küldtem még ugyan valami pletykarovat-újságkivágást, amit íratott magáról a filmcsillag és betétetett egy hollywoodi magazinba - a fényképekre ráismertem -, az is ott alussza örök álmát, ha onnan még el nem kallódott, a padlásszuszékban. KL És ő maga milyen volt? 685
