Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1994 / 8. szám - Határ Győző: Életút 3.

kikötött: a kéthavi előlegre és ún. „biztosítékra” minden megtakarított pénzünk ráment; honnan fogok fizetni ekkora bért?

KL Piroska akkor már nem főzött, nem keresett?

Piroskám ekkor már a St. Martin’s Festőakadémiára járt, ahova ösztöndíjat kapott s ő reggel eltűnt és csak estefele tért haza; alig láttuk egymást.

KL És az angol rádiónál nem érdeklődtél, hogy mi van a szelektálás eredményével, van-e remény...?

Rég keresztet vetettem rá, szóba se álltak velem, se telefonon, se személyesen. Belevetettem magam az Evening Standard apróhirdetéseibe, végigvalcoltam a munkaközvetítőket: eladtam magam a munkapiacon rajzoló-kulinak. Minden szerencse dolga. Ha akkor történetesen olyan irodába botiok, amilyen pl. Sir Basil Spence-é, az új coventry-i katedrális tervezőjéé volt (a római angol nagykövetség új palotáját hogy ne is említsem, amelynek egy Miche- langelo-homlokzat tőszomszédságával kell dacolni) - hát az ilyen, Spence- szabású építőművész mindjárt felmelegszik irántam, főzőrajzokat/perspektí- vákat rajzoltat velem s én beleveszek az építészet manuális gyönyörűségeibe; ki tudja, magam is elkezdek tervezni, megvetem a lábam, s ha akkor elindulok az építészpályán és abbahagyom az írást, ma nem ülnénk itt. De nem így szabta rám Tűkhé, a Vakeset istenasszonya. Emlékszel arra a szép térre a Wigmore Street mögött, ahol tegnap sétáltunk?

KL A Manchester Square-re? Hogyne: még körül is jártuk azt a múzeumot, a micsodát is?

A Wallace Collection-t.

KL Azt hát; ahova másnap visszamentem és egész nap azt bújtam. Nos, a Wallace Collection palotájával átlósan szemközt, a legsarokban van egy régi patrícius palota - de ezekben már rég nem dölyfós nagyurak laknak, hanem dölyfós nagyvállalatok; s az egyik ilyen óriásvállalatnak a mérnöki részlete itt tanyázott, e pompás György-korabeli, neoklasszikus homlokzatok mögött ütötte fel sátorfáját-és rajzasztalait. Becsábultam, ottragadtam. Vesztemre. A cégnek édeskevés köze volt az építészethez. Csőszerkezetű tetőszékeket gyártottak műhelycsarnokok, hangárok, sédek lefedésére. Már minden készen volt, megvolt, hatalmas mintakönyvekben benne volt és minden teljesen lélektelen volt. A csőtetőszékek minden változatban legyártva-megter- vezve - ott virítottak a mintakönyvek oldalain, és a rajzolókulinak a dolga mindössze az volt, hogy az adott fesztávra a neki odalökött fedélszékszelvényt adaptálja, méreteit átkottázza, hosszirányban kiossza.

Ne feledd el, hogy az angol szigetország akkor még nem a CGS-rendszer világában élt s nekem át kellett kondicionálnom szememet-érzékeimet a méterről a yardra-lábra-hüvelykre. Amikor csatlakoztak a Közös Piachoz és áttértek a CGS-rendszerre, a konzervatív angolok szidták Európát, mint a bokrot és nem győzték magasztalni a 12-es számrendszer előnyeit a hosszmértékben, a súlyokban, a pénzben, mindenben, az „ostoba” 10-es számrendszerrel szemben. Az érvelésnek csak a nyaka véres: az angol, ún. 12-es számrendszer nem következetes és nem az, aminek mondja magát, nem 12-es és nem „számrendszer”. Vért pisáltam, amíg megtanultam, hogy a yardban 3 láb van, a lábban 12 hüvelyk, a hüvelyket (inch-et) viszont 1/2, 1/4, 1/8, 1/16 részre osztják - hol is megőrülnek és azon alul áttérnek a milliméter tört részeire... El tudod képzelni, mit gyötrődtem e lehetetlen hosszméretek lehető pontos átszámítá677