Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 8. szám - Jánosy István: Békeünnep (vers)
JÁNOSY ISTVÁN Békeünnep Hogyha bármit ölnek, engem ölnek, minden kínja, keserve a földnek rám csap élesen... W.S. Jobbak az asszonyok... Úgy általában jobbak az asszonyok a férfiaknál. Háború dong körül két éve. Majoni-görbülésben futnak a férfiak és lebuknak, fegyvert szegezve. Ölnia karva csak sok tízezernyi népeket irtanak, pedig egy nyelven szólnak ott mind, s döntik a házaikat halomba. Mennyit akarnak ölni? Egymilliót vagy többet? Mígnem jönnek a farkasok? Nőket nem látni fegyverekkel; szenvedik ők csak e sanda tébolyt. Ledöntik őket férfiszelindekek, s utóbb ölik; ott hullnak a gyermekek bősz aknatűzben. Mindenütt csak ott sűrűsödnek a sírkeresztek. S a harcolók mind férfiak. Oh mikor alszik ki undok férfiszadizmusuk? Mikor csitulnak el zokogva és csömörülnek az őrülettől? No persze a nők sem angyalok. Álnokok, parázna-csalfa ártogatók, mohók, pletykás susárlók. Ám nem ölnek, s készek a bajba’levőn segítni. 673
