Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Kalapáti Ferenc: éjjelibevásárlókúrafélemeleten (vers)
többesem ki csak egy vagyok az égből kilógó csillagok fénye két vese- és hóka epegörcs kinek kedvese is testéből válik mint nemtelen ovál lik ahová torkollnak a nyálkatengerek bátor hajósainak széltépte vitorláit morzézó hírek a vakok világszövetségének felhívása a sakkozók törvényes lépése lehet az örvényes táblát gyártó kisszövetkezet védett termeiben az inkubátorok fényét kioltó kéz tapogatózó húzása a kardélen felejtett jércetérdek között vergődő féltében túllőtt a célon és kikottyantott mint a csap ha belőle vér folyt a szürke foltos vakolatnál leomlott egy patyolatlány s a járda burkolatára száradt ólombetűkkel árnyalt beszédben a bánat ügynökei azonnal útnak eredtek hogy elhintsék a borzalom magvait a város távoli részein párosultak és a közeli életuntak között ezúttal a vezércikk elmaradt foszlányaiból csákót formált a tudat minden cikkíró frakkban lépett a bankba szerkesztőségek irodák ki- be- fel- le- jelentő hivatalok pangva maradtak mint csonthéjas burkát felhasító dió órákig védtelenül szünetelt az adminisztráció s mindahány tevékeny polgára a társadalomnak a képkeretből kilépve nyomban serényen sietett megtudni mennyit kamatozott az eszme pénztárcák cekkerek bőröndök degeszre tömve nyargaltak a főutakon sem a múltat sem a jövőt nem kutatom és tisztelem a jelent ha az orrom alá szellent mert érzem hogy vagyok mindegyikben egy kevés létezésmagma erjesztett nyugalmát leső ideges számvevő székének enyvezett hornya 62
