Életünk, 1994 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1994 / 1-2. szám - Kalapáti Ferenc: éjjelibevásárlókúrafélemeleten (vers)
mint független templomok tornya ha egyik csődöt mond bátran tartózhatom a többihez simuló tormafa lombjába bújtam s derengő arcok gazdáját keresve kérdezem mond ki ez a foszd elhagyott arcáról levált a profil borosta lepte és több napja viselt ing szárad hajt és ágáló vágy támad zárt ablakod rácsán átjár a légkör árván és elemészt a kétes tudat nevelte létezés paraván otthonom a karavánszeráj csillagos sátrainak levert álmaiban hever mint kódorgó káröröm s lődörög bennem az éjszaka ugyanúgy mint a nappal s az ellen a tétova helyben amikor megmozdul lábad alatt a talaj a mozgólépcső szárnyai oltalmukba vesznek és a földszintről a szuterén gigantikus önkiszolgálójába visz wait withman a friss hús között turkál ha az elfojtott indulat vezérelte csontozókés bordáidba döf (röf-röf) máris alkalmaz a cég illemhelyköze a zárt ajtók mögött a futószalagnál ahonnan a tamponkonzerv közvetlenül a pultokra kerül első kézből mint csillagok égből tekintenek reád e színpompa fóliás tündérei a csak neked vérzők évődő burkát felhasítva nyomban rádtörnek az idomított bú-rák és széllelbélelt viharok tövén sarjadzó talmi dalok súgják verd ki fejedből nyelvnyi rút tagod vagy leheld ki erszényedből percnyi bús bajod a szélbe és megbékélve mérjed a homályszőttest a falon 63
